A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Carmen Gratulatorium. Egy Csokonainak (is) tulajdonított névtelen latin és magyar nyelvű vers 1794-ből

3. Szám. 1. ÉLJ nagy Lélek, ékessége öséid Laistromának, Kik adtak sok matériát a' Magyar Krónikának. Virtusoknak, virtusiddal erősítsd oszlopait, A' mellyek meg-szégyeníttsék az időnek fogait; Hogy légyen a' maradéknál ez ítélet kétséges: ök-é Néked, vagy Te voltál ö nékik ditsöséges? Bírja terhét Országunknak, Lakásunknak erős Vállad, Melly le-tette ítélete páltzáját Te nálad. 2. Tedd igaz Ég! érdemeit fontodnak egygyik tálába, Betses élte' esztendeit azoknak eránnyába: E' két kíntset eggy arányú mértékre igazgassad, Országunk minden részének eggy formán osztogassad. Hogy az egész Nemzet ötét olly Bírónak-esmérje, A' kiben a' Kegyelmesség az Igazság' testvérje. És ez hely is érezhesse Hirdethesse, olly Megyében Élni melly jó, hol a' Biró, Atya is s&ívében. A latin rész Muraközy Gyula prózafordításában: „Üdvözlő versezet, őnagysága Méltóságos Vásonkeői Zichy Károly Grófnak, a Szent István Apostoli Királyi Érdemrend Nagy kereszt je Lovagjának, a Legszentebb Császári és Apostoli Királyi Felség Kamarásának, Valóságos Belső Tanácsosnak, a Királyi Kúria Itélőbírájának, Nemes Győr Vármegye Főispánjának, a Magas Magyar Királyi Helytartótanács Tanácsosának, a Főméltóságú Hétszemélyes Tábla (Tiszteletbeli) Bírájának a Legalázatosabban Átnyújtja a Debreceni Helvét Hitvallású Kollégium Debrecenben, Szigethy Mihály Nyomdász közreműködésével az 1794. Esztendő Július 5. Napján." * * * Mikor meghallotta a Hír, az események gyors tanúja, akinek ezer szeme éberen figyeli az emberek gondjait, hogy azon a vidéken, ahol a Szamos (amely inkább a hős Károlyiak örök hírneve, semmint a saját árja révén ismert) a nyárfás tájak és termékeny földek körül tovafolyik, (5) olyan események történnek, amelyeknek újdonsága — mint előre látta — nemcsak a környéken lakókat lelkesíti fel, tüstént útra készül, s szárnyát a levegőbe tárva megelőzi a Hesperia határán született szeleket. (10) Már átrepült az idegenből érkező Duna partjai felett, majd kis ideig megcsodálva a lassú Tisza mellékét, elért a síkságra, ahol — mivel nincs rajta hegy — minden irányban szabadon járhat a vizsgálódó tekintet; messzire nyúlik a széles térség; közepén a király gondjába ajánlott (15) kiterjecft, régi város. Ismerik az idegenek, mivel a város címerében bárány van, amelynek a türelme, ha éppen rátörtek, bármilyen támadó ellenséget távozásra bírt. Míg efelett elszállt a dolgok figyelő hírnöke, lefelé irányítva útját közelebb szárnyalt a földhöz, (20) mivel ünnepi zaj hallatszott a könnyed levegőn át; eképpen szokott ujjongani az ünneplő tömeg a lombbal borított oltároknál, mikor hajdan a diadalszekér győzelmi pompája révén felmagasztalt, babérággal ékes győztes belépett a Capitolumba. Közelebb szállt, s észrevevén, hogy ott áll a nemesek ünneplő koszorúja, (25) s látva, hogy 359