A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben
De biztosan tudja, hogy ennek elmúlása nem ,válság', mely ellen védekezni kellene. A gazdaságilag elesett parasztot nem lehet csak gazdasági módszerekkel talpraállítani, hanem csakis olyan társadalmi létforma biztosításával, melynek a modern termelés csupán egyik megnyilatkozása és következése. Ezzel kapcsolatban pedig végig kell gondolni a társadalmi lét összes végső kérdéseit, egyetemes érvényű értékszempontok mérlegelésével."' 29 Az 1938-ban megjelent Parasztok Erdei Ferencnek az a műve, amelyben — a népiek között egyedülállóan — fogalmilag tisztázva és részletesen kísérli meg föltárni a parasztkultúra és a parasztság társadalmi állapota közötti összefüggéseket, valamint azt, hogy ez a szoros kapcsolat miként játszott közre a parasztművészet legfontosabb jegyeinek kialakulásában. A parasztkultúrát négy negatívum és négy pozitívum segítségével határozta meg: nem primitív; nem választható el teremtő közösségétől; nem fejlődő kultúra; és nem ismer stílust; viszont elemi, közösségi és általános kultúra, valamint teljes és zárt kultúrkör. A meghatározások néhány részletét azért érdemes idézni, mert Bibó István is elfogadja és átveszi ezeket. Eleminek tekintette, mert „azoknak a megoldásoknak a rendszere, amelyeket az ember szorult helyzetében legközvetlenebbül kitalál és megvalósít"; közösséginek, mert „nem egyéni teljesítményekből épül és nem egyéni helyzeteket old meg", hanem „a mindenki által egyformán érzett közös sorsnak a megoldásait keresi"; általánosnak, mert nem különböztet meg alkotót és befogadót; és zártnak, mert „nem lehetséges, hogy más kultúra elemeivel itatodjék át". 30 Végső következtetése itt is az, mint előző műveiben: „A parasztkultúra csak a parasztság társadalmi létével együtt állhat fönn, mivel pedig ez az állapot megszűnőben van, a parasztkultúrának is meg vannak számlálva a napjai. Szép volt, de nem kár érte." 31 Két évvel később, a Kelet Népében megjelent írásában (A jobbágykor s a ma parasztkultúrája) újból megfogalmazza, hogy a parasztkultúra értekeinek fájdalmas pusztulása az ára a parasztság társadalmi tudatában végbemenő fölszabadulásnak, s bár a parasztság az átalakulás jelenlegi szakaszában egy alacsony szintű kulturális közegbe igyekszik „emelkedni", „ez szükségszerű átmenet egy magasabb kultúrszint kialakulása útján". 32 A magyar paraszttársadalom című 1942-es művében Erdei Ferenc közel fél évtized távlatából tekint vissza a mozgalomként jelentkező falukutató munka éveire, és ennek törekvései tükrében szükségesnek látja a parasztság és a nemzeti lét viszonyának történelmi távlatú tisztázását mind a parasztság, mind a nemzet oldaláról. A kettő kapcsolatában a parasztságnak elsősorban a passzivitását hangsúlyozza, a nemzet oldaláról pedig a parasztság iránti társadalminkulturális érdeklődés hullámainak jellemzésében elsősorban a romantikus vonásokat emeli ki és a népi értékek megmentési kísérleteinek lehetőségeit részletezi. Nemzet és parasztság kapcsolatának ez a többoldalú, történelmi szempontú vizsgá29 Reitzer Béla: Erdei Ferenc: Futóhomok. Válasz, 1937. 494. 30 Erdei Ferenc: Parasztok. (Budapest, 1938.) 46—48 és 52—53. 31 Erdei 1938. 53. 32 Erdei Ferenc: A jobbágykor s a ma parasztkultúrája. Kelet Népe, 1940. 13. sz. 5—6. 335
