A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

Kazinczyról 1828-ban festett arcképe a széphalmi emlékcsarnok kiállításán ma is látható. A Pesky által festett kép lemásolását engedélyező, Bártfaynak 1834-ben címzett levélrészlete figyelemre méltó: „Képemet óhajtják? Nincs okom tiszteletreméltó férfiaknak ez óhajtás teljesedését ellenzeni. Egyébiránt urává teszlek, azaz, sajátképpen urául ismerlek el a művnek, mit barátságod irántam magadnak tulajdonul készíttetett. Bár magammal tehetném, amit a képpel tenni oly könnyen lehet! Mi szép volna néhány másolatban bírni saját magamat! Akkor házam népe közt, és nálad, és Pécelen egyszerre s mindenkorra jelen lehetnék; s ha szükség kívánná, itt a haza atyjai közt is tarthatnék valami porlepte kópiát". Az 1834-ben alakult Országgyűlési Társalkodás] Egyesület megbízásából időbeli sorrendben Joseph Kliegl (1795—1870) ,,Pictor" következik akvarelljével és két grafikájával. A festmények árához képest olcsó és sokszorítható grafikák láttán egyet kell értenünk a rajzok korabeli bírálóival, akik: „.. . le rajzolt ábrázolatát. . ." nem találták „tökélletesnek". A géptani kutatásoknak élő Kliegl a festészetben műkedvelőnek tekinthető. Kazinczy szerint: ,,A' Festőknél az, a' ki úgy találná-el az ember' képét, a' mint az a' tükörben látszik, Handwerker пек neveztetnék: a' Künstler' nevét az kapja-el, a' ki az ember fejéből olly fejet festhet, mellyen minden szem örömmel múlat". Joseph Kliegl grafikáinak színvonala valóban bírálható. Mégis említésre érdemes, mert mindhárom grafikáján, az itt közölt (4. sz. kép) litográfián is (Jelezve balra lent: „v. Kliegl") a bal szemére ép költőt ábrázolta. A korabeli Magyarország „arcképcsarnokát" 1836-tól megörökítő Barabás Miklós (1810—1898) jegyzőkönyveiben feltüntetett képek és rajzok között több Kölcsey portré található. 1840: „Kölcsey arczképe, tusrajz, a M. Tud. Akadémia számára, 10 arany. —" 1861: „Kölcsey Ferencz arczképe, olajf., (mellkép), Heckenastnak", „Ernst Múzeum, Budapest: Kölcsey Ferencz arczképe, tusrajz." Valamennyi művének, — számos korabeli grafikának is — előképe Anton Einsle festménye volt. Bizonyára ez is egyik oka annak, hogy felsorolt művei a művész érett korából fennmaradt alkotásainak színvonalától elmaradnak. A Kölcseyt ábrázoló grafikák alapján megállapítható, hogy készítői többségének nemcsak az ábrázolási készsége, de technikai felkészültsége is hiányos. Olyan grafikáról is tudunk, mely Barabás Miklós szerint: „gyarló". Kivételt képeztek a következő művészek: Johann Ender (1793—1854), ak* Barabás Miklósnak is tanára, Franz Eybl (1806—1880) festő és kőrajzoló, Karl August Schwerdgeburth (1785—1878) Kölcseyt ábrázoló színvonalas grafikái. Anton Einsle (Bécs, 1801—Bécs, 1871) festőművészt József nádor Bécsből 1832-ben Budára hívta és kinevezte udvari festőjévé. A nádori palota mellett rendezte be műtermét. A művészt emelkedett modorban festett arcképei alapján hamarosan megkedvelték. Műveit több kiállításon is láthatták. Kölcsey arcképét Bajza József rendelte meg. Kezdeményezéséhez Toldy Ferenc is csatlakozott. Barabás Miklós későbbi sikereire tekintettel Einsle 1840 körül visszatért Bécsbe. Anton Einsle szemléletéről és ábrázolási módjáról. A klasszicizmus jegyében fogant festménye visszafogott színvilágát még inkább indokolták a portré megfestésének körülményei. „Midőn az festetett, akkor szegény barátom (1835-ben) az országgyűlési kedvetlenségek közül hazautazott, s a 316