A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

bajsza sem barkója. Képe sápadt, s a cynnxcizmus (cynizmus — M. L.) vonásait viseli. Szava nem mély hanem a-mély*és magos közt középszert tartó a szókat huzza, tágítja, lassan beszélve. Az egész alak a világtól elkeserített de mélyen gondolkodó férjit képezi. Vonásos pantalónt s német dolmányt hordott, nyakán a kendő egyszerűen volt kötve, s olly keskenyre hogy midőn fejét keveset emelte, az Ádámalmája igen kifelé álla..." És ő 1832-ben így látta önmagát: „Képzeljetek egy fekete bőrpamlagot, s a pamlag felett viseltes szürke prém közöl kitűnő fejet szakáll és haj nélkül, ráncolt szemöldökkel, álomtól nehéz héjakkal, s alkalmasint savanyú vonáskával a száj körül, oly forma alakban, mint a pultavai csatát vesztett hős — és félig-meddig tudni fogjátok: mily forma valék a reggel, midőn követtársam s kevéssel utána Wesselényi szobámba léptének". Mégis Kossuth Lajos a pozsonyi országgyűlésen a tiszai követek asztalánálmegjelent „tűzzel teljes", sugalló erejű Kölcseyre emlékezett: „Egy erős lélek, töredékeny test lánczai között. Taragyát őszbevegyült kevés hajszálak lengték körül; színtelen arczán ezernyi virasztott éjnek tikkadtsága ült; egyetlen szemében a nemzet minden mult s jövő bánata tükrözött. Szava tompa, mély és ércztelen, mint egy síri hang, melynek monoton egyformasága csak ritkán, csak az indulatok legfőbb hevében szállongott; és lön még tompább, még ércztelenebb, még síriasább, mikor aztán ökölbe szorított jobbját emelve, a reá meresztett szemek előtt úgy állott, mint egy túlvilági lény, kinek szellemszavát, nem úgy mint másét, az érzékléteg segedelmével, hanem közvetlenül lelkünk lelkével véltük hallani" (Pesti Hírlap, 1842. 105. sz.). És a megrendült Wesselényinek fájó búcsúszava? „Nem közénk való volt!" Kölcsey korabeli ábrázolásainak felsorolása előtt említsük meg arcélének, egy ma már nem szokásos módon készített rajzát. Európában a profilarcképek készítése a XVIII. század idején jött divatba a korai fénytechnika, a dagerrotípiának 1839. évi publikálásáig. A sziluettkép készítése a rajzolni is tudó Kazinczy esetében talán több, mint az összejövetelek részvevőinek unalomból űzött társasjátéka. Mint arcképpótlék nemcsak érdekesség. Gondoljunk arra, hogy Kazinczy egyetlen szobrának megmintázását elősegítette egy árnyékrajz, mint ahogy Csokonai mellszobra is egy metszetábrázolás

s alapján készült. Kazinczytól származik a költő arcáról a legkorábbi vázlat — mint más alkalommal feljegyezte — „. .. tulajdon kezem' rajzolatja szerént készült". Ezért is említésre méltó. Három évtized alatt még 25 árnyékrajzot készített vér és szív szerinti hozzátartozóiról. A 24 éves Kölcseyről Széphalmon 1814-ben rajzolt árnyképe is évekig tartó bensőséges kapcsolatukra utal (3. sz. kép). A költő esetében valós értékűek a kor szokása szerinti díszítő jelzők: „Tudományos és polgári pályán egyaránt kitünőleg jeles hazánk fiának t. Kölcsey Ferencz urnák képével. . ." 1825-től irodalmi zsebkönyveket, később könyveket illusztráltak. A grafikákat barátainak, tisztelőinek a megrendelésére készítették. Kölcseyt első alkalommal barátainak a megbízása alapján egy gyors kezű német festő Pesten, 1826-ban a Karacs-ház „tiszta szoba"-jában „vette le". Az olajfestményt csekei otthonában még 1835-ben is látták. A költőt 1832-ben lefestő Pesky Peschky József (1795—1862) arcképéről, mely kiállításon is szerepelt, az ábrázolt engedélyével két másolatot készített. Itt említett képeit nem ismerjük. 314