A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

csey" című könyvében (1906) közölt négy illusztráció az ő téves megállapításának épp az ellenkezőjét bizonyítja. Valamennyinél jellemzőbb példaként említhető: „Kölesei Kölcsey Ferencz minden munkái" Toldy Ferenc tanulmányával. Megjelent: Pesten, 1859-ben. Első kötetének belső címmel szembeni lapján az előírás szerint jelzett: ,,Festé Einsle. Rajz Ender. Metsz. Schwerdgeburth" 100 X 75 mm méretű grafika lenyomata (1. sz. kép). Az illusztráció Tpldy Ferenc 1826ban írt levelének e dolgozatban is idézett: — „Jobbik szemét éj borit ja, a balt annyira behunyva tartja, ..." szavaival megegyezően a bal szemére ép költőt ábrázolja. A 33 évvel később megjelent I. kötete 4. oldalán mégis ezt közölte: „Már ekkor kezdte a magányt keresni, mintha el kívánná rejteni a természet mostohaságát, mely őt a himlő által bal* szemétől megfosztotta volt; s minden örömét, elvonulva, könyveiben kereste s találta fel." S a lap alján: „*A Schwerdgeburth áltál metszettarczkép, megfordítva adván a rajzot, a jobb szemet mutatja hibásnak". Ezt a tévedést Toldy -életvitele is okozhatta, mely miatt őt szigorú erkölcsű barátja Bajza József többször, 1839-ben is elmarasztalta: „Szórakozás, vagy gondatlanság, vagy minek nevezzem, édes barátom, egy idő óta sűrűbben jő foglalatosságidba,. . . végtelen sokba kapsz, és életedet százfelé téped." Minden esetben a szerzők, illetve a szerkesztők elírására, vagy a forrásként használt írásműben ejtett hiba kritikátlan átvételére kell gondolnunk. Toldy Ferencnek Schwerdgeburth grafikájára vonatkozó megjegyzése, véleményem szerint azt is bizonyítja, hogy ő — mint több író és szerkesztő — nem ismerte a sokszorosítható grafika technikáját, melynek menete: a rézlemezt borító viaszrétegre karcolt rajz nyomata a nyert kép fordítottját adja. A művész a kép alatt a grafika eredetiségét hitelesítő kézjegyét, a fontos támpontot jelentő szignatúrát a rajzzal egyidejűleg, természetesen fordítva karcolja fel. Balra a festőét, tőle jobbra azok neveit, akik részt vállaltak a munkából, melyet régebben latin rövidítésekkel jelöltek. Ezen a téren Pintér Jenő is tájékozatlan. Kölcsey életét ismertetve („A magyar irodalom történetének kézikönyve". — Tudományos rendszerezés két kötetben. Bp., 1921. I. k. 477. 1.), téves állítása: „még mint kis gyermek himlőbe esett s balszemére megvakult, ..." Szóljunk a Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztőinek a tévedéséről is. Az 1963. évi I. kötetének 691. oldalán Barabás Miklósnak, a jobb szemére világtalan Kölcseyt ábrázoló festményével illusztrált szövegben többek között ez olvasható: „Az árva, bal szemére himlőben megvakult (Schwerdgeburth metszete tévesen jobb szemére mutatja világtalannak), félénk gyenge testalkatú s vérzékeny gyermek . .." Majd (692. o.) Anton Einsle Kölcseyt ábrázoló festménye önkényesen fordítva másoltatott fényképének egy részlete alatt: „Kölcsey fordítva másolt arcképe (így ezen'a képen a válóságnak megfelelően bal szemére vak)" (2. sz. kép). A cikk írója Szauder József, akinél többet senki nem tett Kölcsey életműve értékeinek feltárásáért, ö egy olyan, ott nem közölt — három művész nevével szignált — grafikára hivatkozott, mely állításának cáfolata. Véleményével nyilván egyetértett a lexikon két képszerkesztője. (A férfiviseletre sem gondoltak. Köztudomású, hogy a XIX. században is a férfikabát gombjai kivétel nélkül annak jobb oldalán voltak. Akárcsak napjainkban.) Követhették volna a „Kölcsey Ferenc minden munkái" (MDCCCXLII) illusztris szerkesztői: Báró Eötvös József, Szalay 311