A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

Masits László Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása' Kölcsey Ferenc (1790—1838) a nemzet létkérdéseire adott, minden időkre iránymutató feleleteivel klasszikusunk. Költészete egyik csúcsán: a „Huszt", a két Zrinyi-dal és a „Himnusz", amelyet a magyarság ma is önmaga szellemi, lelki megjelenítésének tekint. Politikai beszédeivel korát messze megelőző politikus. Erkölcsi végrendeletének tekinthető a Parainesis. Nemcsak az új nemzedéknek írta, a felnőttek is címzettjei. Alakját több korabeli festmény, rajz és sokszorosított grafika őrzi. A művészi igénnyel ábrázolt arcképek között van kevésbé sikerült, — sőt önkényesen elképzelt, ezért hibás — képmás is. Feladatom mindezt az ábrázolási hagyományt hitelesíteni és lehetőségem szerint művészi értékrendet teremteni. Elsősorban a költő kortársainak adataira, a korabeli képzőművészetre vonatkozó megnyilatkozásaikra hivatkozom. Esetleges magyarázataimat az azóta eltelt másfél évszázad indokolja. A XIX. század első negyede az irodalom példáján megszülető nemzeti művészet vajúdásának is küzdelmes korszaka. Alig méltatható Kazinczy Ferencnek (1759—1831) képzőművészeti szervező, megrendelő, gyűjtő tevékenysége olyan korban, mikor hazánkban sem művészképző iskola, sem képtár nem volt. A kultúra fejlődését az anyagiak hiánya is gátolta: „ ... pénzetlen ország, a szépmesterségek szeretete pedig pénzt kíván" — írta Kazinczy. Meggyőző érvelése: ,,. . . minden jobb embernek festetni kellene magát, hogy ha kikapja közzülünk a halál, bírhassuk képeiket". Ám hiányzott a kívánt szemlélet. Mint számos főnemes, 1818-ban még Széchenyi István sem hitt a ,,Napló"-jában említett fiatal magyar tehetségében: „.. . (Ferentzi) der den Csokonyai modellt! — hat leider keinen Talent. Ich glaube nicht unter uns gesagt, dass ein Magyar für einen Bildhauer taugt". („Ferenczy, aki Csokonait mintázza — sajnos tehetségtelen. Köztünk mondva nem hiszem, hogy egy magyar alkalmas szobrásznak.") Egy évtized múlva reménykedését épp azok, akiknek címezi „meg nem értik" mivel „az Magyarnyelven lévén írva": ,,A' Magyar még egy ifjú Legény, a' kinek bizony még sokat kell tanulni, de a' kibül még valaha sok is válhatik". Csokonai mellszobrának megalkotóját, Ferenczy Istvánt ódákkal ünnepelték. (A József főherceg nádor által a debreceni Református Kollégiumnak ajándékozott szobor ma is az intézményben látható.) A szobrot a *A Magyar Irodalomtörténeti Társaság által Fehérgyarmaton, 1988. szeptember 24-én rendezett Kölcsey és Szatmár című tudományos ülésszakon elhangzott előadás. 307