A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

ból, mivel tudományát Debrecenben végezte".

82 1831-ben pár hónapot Debrecenben töltött, ekkor festette meg Péczely József professzornak és Récsei Jánosnak, az irodalmi tanszék alapítójának portréját. 1834-re összegyűlt annyi pénze, hogy Olasz- és Németországba, Svájcba mehetett tanulmányútra. Hazatérve megosztotta idejét Szentes és Debrecen között. 1834—37 között Debrecenben lakott, itt kb. húsz arcmást készített megrendelésre. 1834-ből származik Rakovszky Dániel főbíró, kurátor arcképe, 1835-ből I. Rákóczi Györgyöt ábrázoló történelmi portréja. Bizonyára a kollégium tanárai ajánlották be családokhoz, vagy városházi megbízatása révén ismerhette meg a városi főszámvevőt, Somogyi Jánost. Reprezentatív hivatali portréja mellett megfestette a Somogyi család több tagját, de dolgozott a Veres és Pfanschmidt famíliáknak is.

83 Pestre kerülését Péczely professzor segítette, aki Toldy Ferencnek „nemcsak mint igen jeles művészt, hanem azon felül, mint különösen derék hazafit" is ajánlotta. „Kossuth úrban, kinek mély fájdalommal hallánk nem egészen váratlan esetét, igen sokat vesztett, mert szíves vala megígérni, hogy ismeretséget fog neki szerezni a főváros jelesb férfijaival. . . ő már ezt nem teheti" — írta 1837-ben.

84 Ezek a sorok, de a kollégium egyegy tanárának viselkedése is jól mutatta a debreceni kollégium haladó erőinek azonosulását a reformkor célkitűzéseivel.

85 Kiss Bálint erősen bízhatott Barabás Miklósban, egykori bécsi tanulótársában, amikor Pestre került. Kapcsolatai és festői fejlődése egyengetésében bizonyára nagy szerepet játszott a neves festő, de ez nem jelentett gondtalan életet Kissnek. A pesti csoportos tárlatok állandó résztvevője volt. 1837-ben a Nemzeti Casinóban rendezett kiállítást, ezt követően minden műtárlaton részt vett történelmi témákkal (Hunyadi János halála, Hunyadi a rigómezei csata után, Dobó István, Jablonczay Pethes János búcsúja), tájképekkel (Kilátás a szilicei barlangból, Duna zajlása, Kurcahíd, Alföldi táj alkonyati világítással, Elhagyott ló a pusztában), életképekkel (Falusi vacsora, Erdőszélen tüzelgető utazó parasztok, A magyar fuvaros nyomorúsága, Szegény özvegy)

} allegorikus művekkel (A halhatatlanság reménye — Hajótöröttek). Kapcsolata 1837 után sem szakadt meg Debrecennel: portré rendeléseket még 1841—43 között is vállalt, (Budai Ézsaiás, Pfanschmidt Kálmán.) Még az ötvenes években is járt Debrecenbe, mert 1855—56-ban három alföldi, ill. hortobágyi képét (a Hortobágyi nagypusztá-t, a Magyar al82 Balogh Ferenc i. m. 426. közli Kiss levélrészletét (Ref. Koll.) levéltára: TREK. Ita. L. (b.816. sz.) 83 Zádor Anna: Kiss Bálint 1802—1868. című tanulmánya. (A Magyar művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1952. 24—27.), mindmáig a legteljesebb monografikus írás. Felsorolja minden említett és ismert művét, azon túl, hogy részletes levéltári kutatáson alapuló életrajzot ad. A debreceni képek jó része szerepel az 1939-es és 1986-os családi portrék kiállításon (az utóbbin, egyrésze, repróban). 84 Az Irodalomtörténeti Közlemények 1904-es kötetében (78.) közölt levelet Id.: Zádor i, m. 29. 85 Az ellentéteket (pl. a Sárváry-Péczely vitát a Csokonai-síremlék ügyében), az ellentmondásokat érinti Komoróczy György: A reformkori Debrecen című könyve (Debrecen, 1976.) 239—43, 281