A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

haláláig. Ez a „rajzoskola" a mesterlegények tanítására alakult, de tömörítette a rajzolni vágyó református és piarista diákokat is. Kazinczy Ferenc, akit bátran nevezhetünk a debreceni művészeti élet „szürke eminenciásá"nak, 1814-ben meglátogatta Kiss Sámuelt. Ezt írta: „látni akartam, mint terjeszti Debreczeriben a Szép érzését. Panaszkodik, hogy nincs dolga; Professor, fizetik, de hogy van e haszna az о ottlétének, arra gondja senkinek nincs". Egyetlen elismerést kapott Kiss, amit még a Tudományos Gyűjtemény is említett: a Debrecenbe látogató Ferdinánd tetszését fejezte ki a rajziskola munkája, az ott látható gazdag szemléltető anyag láttán.*

3 Tíz év múlva, amikor már Beregszászi vezette az iskolát, ismét megjelent Kazinczy, és így látta: „Debreczennek ezen iskolára nagy szüksége van, s bár minden tehetős szülék gyermekeik járnának fel itt,. hogy, ha valaha építetni fognak, tudják, mit nem szabad tenniük."

2

* Kazinczy ítélete erős volt (és magában foglalta Péchy Mihály sérelmeit is), hiszen már Kiss Sámuel tanítványai is készítettek remekrajzokat. Beregszászi 37 éves pedagógiai tevékenysége különösen eredményesnek mondható, mert, habár voltak az órákra nem járó, vagy rajzaikat mással készíttető mesterlegények is Debrecenben, a hozza járó iparosok jórésze (különösen az asztalosok) kitűnően rajzolt.

25 Ezt nemcsak rajzaik, de épület- és bútorterveik is reprezentálják. A rajziskolába járók művelését szolgálták Beregszászi építészeti szakkönyvei, amelyeket ábrákkal illusztrált. Már elődje, Kiss Sámuel is írt egy „köznép számára való architektúrát", amely kéziratban maradt fenn, majd elkallódott.

26 Beregszászi első könyve, Az építés tudománya . . . még 1819 tavaszán, Kiss halála előtt megjelent. Ezt is méltányolva fogadta el a városi tanács Beregszászi pályázatát a rajziskola vezetésére. 1822-ben írta tanítványai számára „A rajzolás tudományának kezdete", 1823-ban „A szabadkézzel való rajzolás tudományának kezdete" című munkáját, majd a 40-es, 50-es években több könyvét. Balogh István, aki összefoglalta a rajziskola két nagy korszakát, így vélekedett annak tevékenységéről, jelentőségéről: „a XIX. század első felének képzőműveszeti életében jelentős szerepet nem vitt, de építészeti és iparművészeti vonatkozásban ízlésformáló hatása túlnőtt Debrecen határain".

27 A kollégiumi arcképcsarnok kialakulása. 1740-ben Kraudy György debreceni gyógyszerész a kollégiumnak ajándékozta II. Rákóczi Ferenc olajfestésű arcképét, amelyet a könyvtár leltározott. 1744-ben újabb festmény: Zeüger vándorfestő Maróthi György 22 Kazinczy Kiss Jánosnak 1814. február 26-án, KL. 2604. sz. XI. 244. p. 23 Tudományos Gyűjtemény, 1817. VI. 56. p. 24 Kedveskedőben megjelent cikk, 75. p. 25 Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni „rajzoskola", 1819—1856 = Művészettörténeti Értesítő, 1960. IX. 43—50. A továbbiakban: Balogh, 1960. Az alapos tanulmány egyetlen tévedése: Beregszászi nem 1856-ban, hanem 1865. augusztus 4-én halt meg. Ld. a Vasárnapi Üjság nekrológját, 1865. (491. p.) és a Hortobágy megemlékezését 1865. aug. 6. (127. p.) 26 Kiss ezt a tankönyvet jelenítette meg 1812-beli önarcképén. Említi Balogh 1978. 605. 27 Balogh 1960, 49. 256