A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

dott, de a válást továbbra is elkerülendő, sajnálatos eseménynek tekintik."

18 Az adventisták körében a válás gyakorlatának hiányát több ok is motiválja. Egyik oka az, hogy az általunk vizsgált közösség tagjai lehetőleg endogám, adventista házasságok fenntartására törekednek házassági gyakorlatukban. Nyilván a közös erkölcsi, világnézeti alap megteremtése ezekben az esetekben jóval könnyebb, mint a vegyes házasságokban. A házassági gyakorlat során kialakul egy viszonylag jól körülhatárolható, keresztény, speciális adventista morál és normarendszer, melyet a házasfelek ismernek, és igyekeznek alkalmazkodni hozzá. Másrészt az egyház központilag, szervezetileg is igyekszik megakadályozni — de legalábbis korlátozni — a válásokat. Szervezeti szabályzatuk

19 részletesen kitér a házasság felbontásának kérdésére. „A házasság, melyet Isten, a bölcs Teremtő a családnak védelmül, a társadalomnak bástyául, és a féktelenség korlátjául rendelt, immár célpontja lett az ellenség támadásának. A sokszor nevetségesen kicsiny okokból történő házassági elválások ijesztően szaporodnak. A világi élvezetek, a bűn és a gonosztettek izgató képei, az istentelenségre és erkölcstelenségre csábító kártékony irodalom, mind-mind olyan hatások, amelyek aláaknázzák a társadalmat, feldúlják a családi fészket, és gyengítik az államot. Ennyi gonosz befolyástól körülvéve is meg kell állni az Isten gyülekezetének feddhetetlenül és tisztán."

20 „A hegyibeszédben Jézus világosan kimondta, hogy a megkötött házasság nem bontható fel, hacsak valamelyik fél fogadalmát meg nem szegi. Azt mondja az Űr: valaki elbocsájtja feleségét paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt, és aki elbocsájott asszonyt vesz el, paráználkodik."

21 A válás tehát egyetlen esetben bontható fel — házasságtöréskor. Az adventisták szervezeti szabályzata kimondja, hogy a házasságtörő fél többé nem tartozhat a gyülekezet közösségéhez — kizárással sújtják. Az „ártatlan" félnek ekkor joga van újabb házasságra lépni, de csak adventista féllel kötött frigyét áldja meg a gyülekezet. A Magyarországi H. N. Adventista Egyház Legfelsőbb Tanácstestületének határozatai elválásokat illetően: „A világban történő válások számának ijesztő nagyságára, a szent fogadalmak megszegésének növekedésére való tekintettel, s hogy a házasságkötést sokan múló kalandnak tekintik, melybe az ember könnyen belebonyolódik, de alkalmas időben felbontja azt, és mert állandóan az a veszély fenyeget, hogy testvéreinket is magával ragadja a kor szelleme és tetszéssel fogadják, amit Isten elítél —, elhatároztuk, hogy fájlaljuk a válást, mint társadalmi roszat, és mélyen helytelenítjük a megkötött házasságok akár törvényes felbontását, kivéve, ha a Máté 5,32-ben megadott ok fennforog."

22 Az újraházasodásról így rendelkezik a szervezeti szabályzat: „Egyik fél halála esetén a hátramaradott fél ismét házasságra léphet. Tiszteletben tartjuk az állam azon jogát, hogy a házasságot polgári intézménynek tartja, és azt törvényekkel szabályozza. Az elválás Isten igéjével össze nem egyeztethető, kivéve, ha házasságtörés forog fenn, Máté 19,9; 5,32. 18 Cseh—Szombathy László: Családszociológiai problémák! és módszerek. (Budapest, 1979.) 19 Gyülekezeti Kézikönyv, im. 20 Gyülekezeti Kézikönyv, 152. 21 Gyülekezeti Kézikönyv, 151. 22 Gyülekezeti Kézikönyv, 150. 241