A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

vallásgyakorlatának foka milyen mértékű — mennyire mély. Itt ráadásul a vallásos közösség megítélését is fokozottan figyelembe kell vennünk. A vallásos közösség legértékesebb, legaktívabb tagjainak azokat az egyéneket nyilvánítja, akik vallásgyaikorlatuk megnyilvánulása során valami kiemelkedő maximumot produkálnak (pl. elöljárnak az evangelizációs tevékenységben, a missziói munkában, az irgalmasság gyakorlásában, a „bizonyságtételek" gazdagságában stb.). A vallásgyakorlat milyensége, minősége határozza meg a csoportban elfoglalt státust is; a legaktívabb, legtapasztaltabb tagokból kerülnek ki a gyülekezet vezetőségének tagjai, a presbiterek, az igehirdetők stb. Külön fel kell hívnunk a figyelmet arra a jelenségre, hogy a társadalom által kinyilvánított „hivatalos" értékrend a vallásos közösségekben, csoportokban általában érvényét veszíti, ill. gyökeresen más megítélés alá esik. Abban a pillanatban, mikor az egyén megjelenik vallásos csoportjában, egy teljesen új értékítélet szférájába kerül. Tapasztalataink szerint a vallásos egyén számára elsődlegesen saját vallási csoportjának a megítélése a fontos identifikációja szempontjából. A „világ", a tágabb környezet, sőt bizonyos fokig a társadalmi közvélemény véleményalkotása másodlagosnak tekinthető esetében. A hetednapos adventista aktív vallásgyakorló tag esetében is egy bizonyos fokú „kettős morál" funkcionálása figyelhető meg, egyrészt a társadalom, másrészt vallási közössége vonatkozásában. Itt óhatatlanul felmerülnek teológiai vonatkozások is, hiszen a hetednapos adventisták tagjainak vallásgyakorlatát sok esetben komoly, néha központilag is irányított, szankcionált szabályok determinálják. Az adventista vallás következetes gyakorlása egy speciális életformamodellt hoz létre. Annál is inkább, mivel a hetednapos adventisták hitelvei igen szoros, aktív vallásgyakorlatot írnak elő. „Nálunk adventistáknál a léc nagyon fel van téve. Sokan ezért nem merik vállalni a mi hitünket. A világiak és más vallásúak szemében a mi életünk túl sok lemondással jár. Református vagy katolikus bárki lehet, ha születésekor megkeresztelték. De adventista csak úgy lehet valaki, aki minden nehézségével számol a mi hitünknek." A szombat megtartásán

2 kívül az adventista vallásgyakorló felet speciális étkezési rendszabályok kötik. Ebben a kérdésben Mózes III. könyvének 11. fejezetét tartják mérvadónak. „Mózes korszakalkotó közegészségügyi kérdést oldott meg azzal, hogy az állatokat felosztotta tiszta és tisztátalan állatokra." (Lelkészük nyilatkozata.) Étkezési rendszabályaik között szerepel a sertéshús, az alkohol fogyasztásának, valamint a dohányzásnak a tilalma. „Sokan épp az étkezési tilalmak miatt nem merik vállalni az adventista vallást." — mondja lelkészük. Az adventista vallásgyakorlat egy adott és nagyfokúan tradicionális normarendszerhez való alkalmazkodást feltételez. így a vallásgyakorlat, az életmód, életvitel problémái szorosan összekapcsolódnak. „A tudomány korunkban nagyon sokat fejlődött, de az erkölcsi fejlődés ezzel nem áll egyenes arányban." — vélekedik lelkészük. „Mióta formálisan is megkeresztelkedtem, lelki értelemben változás ment végbe bennem. Kedve2 A hetednapos adventisták az „Űr napjaként" a szombatot ünneplik. 231