A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988
1974—1975-ben elkezdődött a sárgulás lovasparádés ünneplése, de nem vált rendszeressé. 1980 óta — amióta Mihók Sándor adjunktus vette kézbe a lovasélet vitelét az egyetemen — már élő hagyomány. Eleinte még csak néhány lovasfogat járművére ülve ünnepelt a diáksereg, de 1983-tól már minden évben 20 lovon és kb. ennyi járművön ülve búcsúznak a végzős hallgatók. Az a törekvés, hogy a lovasok egyforma öltözetben legyenek. Huszáregyenruhát sikerült szerezni 1980-ban és 1986-ban, az utóbbi alkalommal a budapesti kölcsönzőből nagyon mutatós piros alapszínűt. Az előző években a parasztlegényes öltöny is jó benyomást keltett. A fogatok hajtói is ünneplőbe öltöznek. Köszönet illeti a gazdaságokat, melyek az egyetemisták lovasítását ellátják: D. Hunyadi Tsz., Debreceni ÁG, Hortobágyi ÁG, Balmazújvárosi Vörös Csillag Mgtsz, és a FEFAG Debreceni Parkerdészete. E felsoroltak négyes- és kettesfogatokat is rendelkezésre bocsátanak. Rajtuk kívül négyesfogatot ad: Biharnagybajomi Dózsa Tsz., Abádszalóki Lenin Tsz., Debreceni Béke és a prügyi tsz. Kettesfogattal segít: D. Kossuth, az endrefalvi, a dombrádi, máriapócsi, a nagycserkeszi tsz-ek, Biharkeresztesi ÁG és a DATE TG. Az 1986-os díszelgéshez újabb gazdaságok fogatai is segítséget nyújtottak: Nyírlugosi ÁG, Besenyszegi Kossuth Tsz., Görbeházi Béke Tsz. — Elismerésre méltó magatartás, hogy a végzett hallgatók kint a munka sűrűjében sem felejtkeznek meg agrártudományuk „beszerző központjáról" és a diákutódok parádés felvonulásához hátaslovak és fogatok kölcsönzésével kifejezésre juttatják hálájukat. Hajdúszoboszlói Lovasnap. 3 * A már ismertetett kitűnő — de sajnos mégis megszűnt — lovasbandérium öröksége, — az 1949 és 1957-ben megrendezett országos lovasverseny nem mindennapi sikere és több kisebb területi verseny, valamint ünnepélyes felvonulások emléke szinte kötelezte a szoboszlóiakat lovashagyományaihoz méltó nagyobb szabású lovasmegmozdulás szervezésére. Az 50-es, 60-as években Váczi János, Szakács Gábor és Kádár Sándor fáradozásával újraéledő kisebb bandériumok, fogatok biztosították a nem mindennapi látványosságokat. Kitűnő szakszerűséggel összeállított ötös- és négyesfogatokat a Legeltetési Bizottság és a Búzakalász Tsz., vonultatta fel, a gyeplőt Dankó József, B. Nagy Miklós, később Kosina József fogta. Ezután a szoboszlói lovasélet nem hallatott magáról. Nem tudták megteremteni a parádézás, a lovasversenyek feltételeit egészen 1981-ig. Ekkor apropóra jött egy évforduló, a lovashajdúk Szoboszlóra telepítésének 375 éves jubileuma. Ügy tartották illendőnek a helyi vezetők, ha felelevenítik a város lovaséletét. Szöllősi Sándor és Kádár Sándor végezték a szervezést. A Területi Lovasszövetség vezetői (dr. Neubauer Pál és Hetey S. György) szakmai tanácsokkal hatékonyan támogatták a remek kezdeményezést. A két helyi főszervező mindent megtett, meg is született a Hajdúszoboszlói Lovasnap. 1981-ben a repülőtér adott otthont a nagy érdeklődés kísérte — úgy is mondhatni — lovasgálát. 1982-ben a repülőtér legelőjét 34 Kádár Sándor kéziratban lévő tanulmányai a hajdúszoboszlói lovaséletről. 194
