A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988

vesznek a helybeli leventék mintacsapatai is, éspedig egy lovas és egy gyalog. A lovascsapat különösen szépen fogja képviselni városunkat már külső megjelenésével is. Csupa szürke lovon vonulnak majd." A lovasnapok után így szólt a böszörményi hetilap szövege: „. . . Ezután következett az ünnepség legimpozánsabb része, a lovasok felvonulása a kormányzó előtt. . . . Horthy István lovassági tábornok (az államfő bátyja) vezette a bandériumokat, melyekben képviselve volt az egész Alföld. A sok díszes csapat közt is feltűnést keltettek a böszörményi lovasleventék és a volt huszárokból álló böszörményi gazdacsapat. ... Leventéink egyforma (már előzőleg leírtam) egyenruhája igen mutatóssá tették a csapatot. ... Sok dicsérő megjegyzés hangzott el gazdáink csapatára is.

12 Pásztor János élménybeszámolója részletesen szól az eseményekről.

13 1929 A lovasélet nevezetes éve volt. A március végi Mezőgazdasági Kiállítás kezdetekor nyitották meg ünnepélyesen a jelenlegi BNV kiállítási telepet. Akkor Európa itt egyik legcélszerűbb berendezett és legszebb lovaspályájának felavatása is megtörtént. Hatalmas betonlelátó, alatta 8 db 50—50 férőhelyes lóistálló. (Jóvátehetetlen vétek, hogy ezt a nagyszerű lovasobjektumot az 1970-es években megszüntették.) A Köztelek című gazdasági hetilap írja a megnyitással kapcsolatban: „A tény ész vásároknak általános mezőgazdasági kiállítássá való kiépítése osztatlan és meleg elismeréssel találkozott. ... Az idei kiállítás értékét igen nagy mértékben emelte az újonnan épített lóistállók és a nagyarányú tribün úgy, hogy ma már kelet-európai viszonylatban is első helyet foglal el ez az objektum a téren."

14 A nagyszerű kiállítási telep két hónap múltán ismét nagyszabású lovasrendezvénynek, az Országos Lovasnapoknak adott otthont.

15 Pompás díszfelvonulás volt a városon keresztül a Vérmezőre, ott díszfelsorakozás és végül díszmenet.

16 12 Hajdúböszörmény. 1928. VI. 2. és 16. számok. 13 „Már nagyobbacska legényként a bandérium tagja lettem. Reggel negyedmagammal a díszhintó mellett testőrként lovagoltam. Még vagy-harminc kocsi adta a díszkíséretet, így vonultunk ki az állomástól a Köntösgátra. Debrecen határának egy híres-neves területe ez. 1849. augusztus 2-án Nagy Sándor József tábornok csapata itt ütközött meg az orosz sereggel, emlékmű is tanúskodik erről az ütközetről. Az ünnepség színhelyén mi, a testőrök besoroltunk a debreceni bandérium első sorába. Négy bandéírista alkotott egy sort. Emlékezetem szerint 10 sorból állott a bandérium, én az első sor jobb szélső lovasa voltam. Pityu nevű lovarriat mi tenyésztettük." 14 Köztelek. 1929. III. 31. sz. 15 Köztelek. 1929. VI. 9. sz. 16 „Szent György". 1929. VI. 10. sz. — Hetey S. György: Debrecen város törzsménesének története. 30. — Kányási István a díszfogat hajdúja a vármezői szemlére így emlékezett: „Akkoriban én még a díszfogatnak csak a hajdúja voltam (ma segédhaj tónak nevezik). A hajtókocsis Halász Pali bácsi volt. A lovak neve: Náthán, Pallér, Vőlegény, Olivér, Lucifer, tehát az előző éviek voltak. A kormányzó úr, amikor végigszemlélte a felsorakozott fogatokat, minket megismert, hisz előző évben mi szállítottuk ki őt a vasútállomástól az ünnepség színhelyére, majd vissza. Körülveregette a lovakat, velünk meg kezet fogott. A szemle végén díszmenetben elhajtottunk az államfő előtt, majd újra a városon át visszahajtottunk a kiállítás telephelyére." 179