A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988
Kálmán polgármester személyében. A bandérium megalakításához a lakosság anyagi és erkölcsi támogatását megnyerték. Az alakuló gyűlés az alapszabály-tervezetet elfogadta, mely egészen kivonatosan az alábbiakat tartalmazza: A bandérium tagja lehet mindaz, — aki annak célját, feladatát magáévá teszi, — aki megfelelő lovagolni tudással rendelkezik, — aki saját költségén az egyenruháról, lóról és lófelszerelésről gondoskodik, — aki a fegyelemnek és a parancsnokok utasításainak magát alárendeli. Az aktív tagok kötelesek rendben és időben megjelenni gyakorlás, illetve ünnepélyes kivonuláson való részvétel céljából. A lovastudományban jártas parancsnokok kötelesek gondoskodni a tagok lovasképzéséről. Közfelkiáltással megválasztották az első három részparancsnokot: Szilágyi Mihályt, Császi Antalt és Lénárt Gyulát. — Mivel a hajdúság elvesztette hadi jellegét, elhatározták, hogy a hajdan szokásos reguláris egyenruha helyett a hagyományok ápolásához jobban illő népviseleti darabokból összeállított formaruhát fog viselni a bandérium. Ez kifejezésre juttatja majd a kékfehér hajdúszínt és az utóbbi századforduló táján használatos szoboszlói hajdúviseletet, fekete oldalvarrott csizma. A nyereg alá szintén búzakék színű lótakaró fehér szegéllyel, fehér selyem hímzéssel. 1 1927 A megalakulás után a nagy mezőgazdasági munkák ellenére is vasárnaponként folyt a gyakorlás. Komoly feladat volt a kimondottan igáslovakat hátasokká „átképezni". A bandéristák lovagló tudását is fel kellett újítani, hiszen a bandérium első nagyközönség előtti szereplésének időpontja már ki volt tűzve. 1927. október 23-án az I. világháborúban elesett 1051 szoboszlói hősi halott emlékére készített szobor leleplezése az államvezetés jelenlétében történik meg. Lázasan készült a 66 alapító bandérista a nagy napra. 2 Az ünnepség magas szintjére tekintettel a városi tanács úgy határozott, hogy a megőrzött nagyértékű lószerszámot, melynek eredetéhez legenda fűződik, kiadja a parancsnoknak az ünnepség időtartamára. A parancsnok anyagilag is felelős volt érte, rendőrrel kellett őriztetni. Ilyen féltett kincse volt ez a városnak. 1 Béres Lajos: Hajdúszoboszlói Bocskai lovasbandérium. 7—9. 2 Ä résztvevők: id. Borbély András, Ceglédy István, Ceglédy Bernát, Ceglédy József, Családy Lajos, Császi Antal pk., Cseke Lajos, Décsei Lajos, Décsei Gábor, Erdős Lajos, Horogh Kálmán, Horogh Sándor, Juhász Ferenc, Kádár Sándor, Kircsi Elek, Korpos János, Kovács József, Kovács Gábor, Kurucz Tamás, Kurucz Imre, Kurucz József, Kun János, Lajter Sámuel, Lajter Ferenc, Lencsés János, Lénárt Gyula pk., Lovass István, Lovass József, Lovass Ferenc, Lovass Mihály, Loós József, B. Nagy Károly, B. Nagy József, Magyar Mihály, Magyar Gábor, id. Madarász Sándor, Márton Gyula, id. Márton József, Mohácsi Lajos, Molnár Elek 1 , Oláh Lajos, Papp Antal, Rákosi László, dr. Soós Ferenc, Szakái Antal, Szilágyi Mihály pk., Szilágyi János, Szilágyi Gábor, Szoboszlói János, Tatár István, A. Tóth Mihály, A. Tóth János, Tóth Gábor, Tóth János, M. Tóth Sándor, M. Tóth Pál, Török József, Vadász László, Vadász János, Vadász Ferenc, Vágó József, Vágó János, Vágó Sándor, Váczi János, Vári Sándor, Vétgh József. 176
