A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988

Hetey Sándor György Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920—1988 Tanulmányom I. része a Déri Múzeum 1986. évi Évkönyvében jelent meg. Abban a debreceni, a hajdúsági (majd hajdúvármegyei), valamint a hajdúszoboszlói és hajdúböszörményi bandérium több ízben szerepelt, de ezekre az alakulatokra nem volt jellemző a szervezettség, csak amolyan „alkalomszülte" gyülekezetek voltak. Most először nem a bandériumszereplésekkel foglalkozok, hanem a bandériumok szervezési állapotába fogok betekintést nyújtani. A debreceniek két bandériuma a területen lezajló ünnepségeken rendszerint, az országos nagy megmozdulásokon két ízben (1896 és 1906-ban) szerepelt. Az ún. úri bandérium tagja a díszruhát, a lovat, a lófelszerelést saját maga állította elő. A cívisbandérium öltözetéről, a lovak felszereléséről a város gondoskodott. A cívis bandériumtagoknak csak a lóval kellett a bandériumhoz hozzájárulniuk. Még így sem volt állandó a csapatösszeállítás. Csak az adott ünnepség előtt szerveződtek össze és kezdtek el gyakorolni. A bandéristák személye állandóan változott, egyedül a zászlóvivő (Meggyaszay Miklós személyében) volt ugyanaz 1896-tól 1918-ig. A hajdúvárosok bandériuma a vármegye megalakulása (1876) előtt néhányszor kivonult, neveket a közlemények nem tartalmaznak. A vármegyei lovascsapatról az 1896. és az 1906. évi tudósítások név szerint megemlékeznek, de a későbbiekről nem. Böszörmény a hajdú városok közös bandériumának rendszerint a zömét adta, a bandéristák nevéről nincs adatom. Az 1896. évi megyei bandériumba küldöttről már van adat. Kellemes helyzetbe kerültem megyénk harmadik legnagyobb városa, Hajdúszoboszló lovasbandériuma újabbkori dolgainak ismertetésével kapcsolatban, mert Béres Lajos volt bandériumvezető tollából a bandérium történetére remekül összeállított tanulmányt kézhez kaptam adatfelhasználásra. El lehet mondani Hajdúszoboszlóról, hogy a lovasfegyvernem városa. Bocskai István fejedelem ide telepített nagyszámban le lovashajdút, innen vonult be temérdek huszár az I. és II. világháborúba történt mozgósítás alkalmából. Az itt kialakult lovasszellemről így ír Béres Lajos: „A szoboszlói lovashajdúk unokái megpróbálták élesztgetni a bennük szunnyadó nemzeti érzés parazsát, melyet 1927-ben sikerült lángralobbantani. Életre hívtak egy közel hetven főből álló lovasbandériumot azzal a céllal, hogy nemzeti és népi ünnepélyek alkalmából emeljék azok látványosságát." A toborzás, szervezés főmozgatója egy erdélyi származású, lelkes hazafi, Oborzil Gyula neves állatorvos volt. Méltó segítőtársa is akadt a fáradhatatlan dr. Erdős 275