A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekas céh szervezeti életének változásai a céhlevelek tükrében
test engedélyezik."' A helyi mesterek által kis számban, vagy egyáltalán nem készített edények árusítását engedélyezik. 94 A városnak kifogásai lehettek a helyi fazekasok készítményeinek minőségével. Ez tűnik ki ebből az artikulusból. „Tudva vagyon, hogy az itt készült konyha cserépedények korántsem olyan jók és nem ollyan tartósak mint azok, a mellyeket ide némely más helységekből szoktak vásárra hozni, mellynek rend szerént csak azt az okát szokták az itt való mesterek adni, hogy a föld a mellyből dolgoznak nem ollyan jó mint másutt." Bár elfogadják a fazekasok mentségét, mégis arra intik őket, „ha minden legközelebb való föld nem alkalmatos, keressenek távolabb jobbat, azonkívül bizonyos az, hogy nem csupán tsak a föld, hanem, a Munka is hordozza a Művnek jóságát, és így ha az illendő munkát megadják, s a régi vagy esetlen formák helyett újjabb vagy kellemetesebb formát adnak a Műveiknek, úgy azok is mindjárt kellendőbbek lesznek, az idegenek nem fogják az itt valóknak keresetét el venni". 95 A céh igyekezett minden tagját egyformán keresethez juttatni. Ezt célozta az a rendelkezés, amely szerint a vásárok kivételével, amikor mindenki szabadon árusíthatott, az év többi részében hetente két mester árulhatta portékáját. 9 " Termékeit rögzített árakon árusíthatták, a céh szigorúan tiltotta az árbeli egyezkedést. 97 Figyelmet érdemel még, hogy külön törvény foglalkozik a termékek milyenségével. Kimondják, hogy nem szabad senkit azért megszólítani, mert nem olyan edényeket készít, mint amilyet a társaság általában csinál, mert „ennél a mesterség gyarapodásának és nagyobb tökéletességre való menetelének semmi nagyobb akadályára nem lehet". 98 Egy-egy artikulus vonatkozik az illetlen viselkedésre, és öltözködésre, betegápolásra és a temetésekre." 1840-ben négy törvénnyel bővítették a privilégiumot, amelyek közül kettő a mesterség gyakorlására vonatkozott, ismét kettő a mesterré válás feltételeire. A kötelező vándorlás után előírták, hogy a legény visszaérkezve egy negyedévi mesteri időt töltsön el a városban mielőtt remeklésre bocsátanak, 100 amely időpontjául a tavasztól őszig terjedő időszakot jelölték ki, arra hivatkozva, hogy a remek edényekben mutatkozó hibáknál nem lehet könnyen eldönteni, hogy a készítő vagy az idő viszontagsága okozta-e. 101 93 Uo., 13. törvény. 94 Uo., 22. törvény. 95 Uo., 15. törvény. 96 Uo., 22. törvény. 97 Uo., 11. törvény. 98 Uo., 12. törvény. 99 Uo., 7., 17., 23., 24. törvény. 100 Uo., 27. törvény, 1840. évi bejegyzés. 101 Uo., 28. törvény. 172