A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekas céh szervezeti életének változásai a céhlevelek tükrében

sainak őrzése, a társaság irányítása, szabadságának oltalmazása, az új fő­bíró köszöntése. Ugyancsak az ő feladatuk volt a termékek minőségének el­lenőrzése. Ez vonatkozott a céhbeli mesterek munkáinak negyedévenkénti ellenőrzésére ugyanúgy, mint az idegen termékek színvonalának megvizs­gálására. :i(i Az egy évre választott céhmesterek utolsó kötelessége a szám­adás volt, amelynek során a céhláda tartalmáról, a jövedelmekről és költ­ségekről elszámoltak. :i/ Munkájukért fizetséget nem írt elő a protokollum, de a céh közös munkái alól egy évre felmentést kaptak. 38 Már a XVIII. század elején sem volt egyértelműen kívánatos megbízatás a céhmesterség. Ezt mutatja az, hogy meg lehetett váltani 24 forinttal. Újonnan találkozunk a szolgáló mesterrel. Az ifjú mester feladata volt, hogy hetenként háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken a céhmestereknél megjelenjen és a felmerülő feladatokat elvégezze. Erre a tisztségre a két céhmester és tizenkét öregebb mester után következőket kötelezték, egy­egy félévig egymás után következve kellett ellátni a teendőket. Új mester céhbeállása esetén őrá jutott ez a feladat, neki viszont egy évig kellett vál­lalnia ezt. 39 Egy-egy alkalomra szóló megbízatás volt a látómefstereké, aki­ket a remek készítésének ellenőrzésére küldött ki a céh. Fizetésük „tisztes­séges étel, egy-egy pint bor és nyolc garast érő diós perec" volt. 40 A céh életének folyamatát, a felmerülő problémák megtárgyalását a céhgyűlések biztosították. Közülük legfontosabb a választó gyűlés volt, amelyet vízkeresztkor tartottak, és ekkor választották meg a céhmestere­ket. Jelentőségét bizonyítja, hogy ekkor a bejáráspénz négy garas volt, míg a többi gyűlés esetében három garas/* 1 Ugyancsak ezt mutatja a gyűlés el­mellőzésének büntetése, amely 12 forint, szemben a rendes ún. negyed­évenkénti fertályos kántoros gyűlés elmulasztásakor kiszabott 1 forint büntetéssel. 42 Még egy gyűlést ejmlít a céhlevél, amelyet akkor hívtak össze, ha szükség volt rá, itt a távolmaradás büntetése 4 garas volt, ami kifejezi, hogy kevésbé jelentősnek tekintették. 43 Változatlanul megvolt a céhmesterek bíráskodási joga a kisebb ügyek­ben, amely a mesterséggel kapcsolatos, egymás között támadt kisebb pe­rekben, adósság elbírálásában nyilvánult meg, de hat forintot nem múl­hatta felül. Kívülálló is fordulhatott ügyével a céhhez. Nem ítélhettek a céhmesterek becsületsértés, ütlegelés, sebesítés bűntettében, és személyek­hez sem volt szabad nyúlniuk. 44 A céh ítélete ellen a magisztrátushoz le­hetett fellebbezni. Ebben az esetben a céhnek két 'megfelelő személyt kel­lett kijelölni a peres felek ítéletének helyes előadására. 45 Bár még a középkorra visszamutató szokásként megmaradt az új fő­bíró köszöntése, 46 valamint az új mestert is neki mutatták be, de már a vá­36 1715-ös privilégium DMÄTDGY. Sz. 1906. 550. I., V., XVIII., XXXVII. arti­kulusok 37 Uo., IV., V. artikulus. 38 Uo., IV. artikulus. 39 Uo., XI. artikulus. 40 Uo., XIV. artikulus. 41 Uo., II. artikulus. 42 Uo., XI. artikulus. 43 Uo.., VII. artikulus. 44 Uo., IX. artikulus. 45 Uo., X. artikulus. 46 Uo., V. artikulus, I. artikulus. 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom