A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

— „2 lajtorja"; — „Folyosóra 20 ablakfal"; — „Czipótartó házra egy béllet ajtó, kétfelé nyíló ablak. Azon kívül két ablak, fakó, .23 ablakdeszka"; — „Ovális fiókos asztal". A XVIII. századtól a mesterség megtanulásához mind jobban megkövetelik az épületszerkezetek ismeretét, s a század végétől nem egyszer a mestervizsgára készülőknek kis táblarajzként ilyen feladatokat adnak. Ez a törekvés azonban főként a XIX. század első felében teljesedik ki. (Sajnálatos, hogy a debreceni kapuk, kerítések, ablakrámák, ajtók műemléki és történeti feldolgozása még csak kis részben történt meg.)

65 Az eddig megjelent munkákból is kiderül pedig, hogy ezek a debreceni asztalosipart legalább annyira reprezentálják, mint a bútorkészítés. A debreceni asztalosok e három irányú tevékenysége a XVIII. század folyamán még együtt jelentkezik. Ugyanaz a mester, aki a vásárban árulja egyszerű portékáit, megrendelésre különleges modern darabokat is készít, vagy épületalkatrészeket is összeállít. Szinte természetes azonban, hogy lassan differenciálódik a tevékenység, s az egyszerűbb parasztbútorokat inkább az alacsonyabb klasszisokba sorolt mesterek csinálták, míg a rangosabb, kvalitásosabb mesterek az előkelőbb polgárok stílbútorait készítették. Ismét mások inkább a középületek, paloták igényes faalkatrészeinek művelésére specializálódtak. Ez azért is szembetűnő, mert a falusi köznép éppen ebben az időben kezd leginkább érdeklődni a festett, virágozott bútorok iránt. Mivel a céh számára ez a munka már alacsonyabb rendűnek számít, megveti, lenézi azt. Ebben nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy a fellendülő érdeklődés miatt nagyon sok kontár is kezdi azt művelni. Az így kialakuló népi ízlést a céh már nem tudja és nem is óhajtja összeegyeztetni az úri, polgári divattal. Ezért 1826-ban határozatot is hoznak a virágozás betiltására: „Mint hogy a' vásári munkák, ládák és nyoszolyák külömb-külömbféle festékkel való felvirágozása régóta sok károkat okozott a' B. Czéhnek, mellynek az véle való bánását, és költségét az azt megvevő rendű vevők semmiben vésznek, ennek elhagyásával a munka pedig semmivel nem alatsonyíttatik. Arra való nézve a' mostani szükségtelen költségek elkerülése végett az egész B. czéh egytől-egyig meghatározta, ennek a semmi helyen nem tanult, ákombák festéseknek eltörlését, hozzá tévén a munka annál legbetsületesebben el készítését, rendelvén a' szoros megtartásra büntetésül 15 conventiós forintot."

66 Ha figyelemmel kísértük a céh XVIII. századi törekvéseit a mesterség szakmai színvonalának emelésére, megérthetjük az elzárkózást az akkor már kontárok által is művelt virágozástól. Bizonyára ez a magyarázata, hogy a paraszti érdeklődés kielégítésére fellendülnek a vidéki központok, s Debrecenben már csak a szegényebb, majd később a céhen kívüli kontár asztalosok virágozzák az — olykor hivatásosok által készített — ágyakat, ládákat és más bútorokat. 65 Sápi, 1968.; uő. 1972.; Kőszeghy, 1985. Geller, 1985. 66 HBML. IX. 2. 2. jkv. 1826. febr. 15. 131