A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

kat előbb jóváhagyatták. Ha csak kisebb hibákat találtak a rajzokon, akkor büntetést kellett a remeklő ifjúnak fizetni, ha ellenben több volt a hiba, akkor újra kellett jelentkeznie remeklésre, de ezt csak egyszer ismételhette meg. Az első rajzzal is remeklő legény Vajai György 1755-ben, akinek egy barokkos ízlésű céhládát kellett megterveznie. 1768-tól kezdve a „kis" rajzok megmaradtak, s ezek igen tanulságos ipartörténeti emlékek.

61 Ezekből megtudjuk, hogy általában a XVIII. század végéig egy komplikáltabb szerkezetű álló szekrényt vagy céhládát, egy asztallal kombinált üvegezett almáriumot, írószekrényt kellett megrajzolni (18—24. képek). Közöttük már egyetlen hagyományos „festett bútor" sincs, sőt, a rajzokon kívül ránkmaradt több elkészült darab is bizonyítja, hogy „némelyik európai viszonylatban is kiemelkedő műremek".

62 Ezt erősítik a XVIII. századból ránkmaradt korabeli céhládák is.

63 Alkalmaztak rendkívül aprólékos, kifinomlult intarziát (természetesen, a megrendelő céh legfontosabbnak tartott jelvényeivel), bonyolult módon hajlított faragványokat, profilozott álkereteket, lakkozást, ritkán festést is. Szerkezetileg ugyan legtöbb céhláda megőrizte a XVII. században már kialakult hagyományokat. Megtalálható a két részes előlap, középen díszes kulcspajzzsal, de teteje már legtöbbnek komplikáltabban megszerkesztett koporsótető, mely a korabeli műbútorok technológiáját követi (25. kép). A céh harmadik irányvonala kevésbé feldolgozott. Pedig valószínű, hogy már a XVI—

XVII. században ez is elvált az ács szakmától. Bizonyos, hogy ebben az időben már elsősorban az asztalosok készítették a városiasodé Debrecen portáin a „bélelt" ajtókat, kapukat, a díszes ablakkereteket, talán még a deszka kerítések egy részét is. Erről a tevékenységükről azonban a céhbeli artikulusok nem szólnak, s a céh iratok között megtalálható egyéb feljegyzések is meglehetősen hiányosak. Részben épületasztalos tevékenységre utal a céh 1749—1750-es évek gazdasági feljegyzései között található számla, melyen a „Református Collegium" részére végzett munkákat sorolják fel:

64 — „Két darab kétfelé nyíló ajtó, firnajtzos festékkel"; — „A Coetusban az almáriomba 20 fiókokra pénztartó subládákat tokostul"; — „25 ablakdeszka"; — „Bibliotéka padlására félszer ajtó"; — „Biblitékát megdeszkázta"; — „Tertio classisba 6 hosszú asztal, mellé két hosszú-székeket"; — „Senior szobájába 3 hársfa székeket, fejéreket"; — „A tékába 3 asztalokat (3 singes), esztergályozott lábakra, firnajszos festékkel, 4 fiókos"; — Pulpitusok, táblák"; — Nagy tékák, firnajtzos"; — „7 ablak vastáblákkal, rostéjjal"; 61 A XVIII. szézadi rajzokkal foglalkozott többek közt: Sternegg, 1960. 35—48.: a XIX. század elejéről több rajzot közöl: Szabolcsi, 1972. 136., 137., 138., 139., 170., 171., 172., 173., 229., 234. sz. képek. 62 Sternegg, 1960. 38. 63 P. Szalay, 1981. 117—156. 64 HBML. IX. 2. 5. 223