A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez
szítmény. 18 A debreceni polgár külön is nyilvántartotta, tehát számottevő értéket képviselő asztala bizonyára már hosszú fejlődési folyamat eredményeként, valószínűleg erdélyi típusú „magas" asztalt jelent. 19 Bár bizonyos, hogy az egyszerűbb köznép körében ekkor még az alacsonyabb „asztalszék" féleségek voltak népszerűbbek. Az 1620-as céhlevél 2. artikulusa a „mesterség megmutatására" „egy ládás asztal", „egy singes láda" (egy sing = 62,52 cm), „avagy egy ostábla" elkészítését írja elő, tehát ezek lehettek a mesterség legjellegzetesebb darabjai. A 10. artikulus az asztalos művek közt említi az „asztalokat, ládákat, szekrényeket, székeket és ez féle műszerszámokat". A 12. artikulus újból említi a „ládákat, szekrényeket" és a „koporsókat", melyeket „öt pénzért" a legények is készíthették. A szekrény itt még jelenthetne ácsolt ládát is, de tudomásunk szerint ilyet az asztalosok nem csináltak. Valószínűbb hát, hogy az egyszerű ládától az különböztette meg, hogy bele különböző fiókokat is építettek, s lábakkal is ellátták. Munkáikhoz a debreceni asztalos mesterek más helyről behozott deszkákat, fát vásároltak, melyből bizonyára néhanapján hiány is mutatkozott, ezért kellett olyan gondosan megszervezni a behozott deszka felvásárlásának az előjogát (11. art), és a megvásárolt anyag igazságos elosztását (12. art. és II. app.). Az asztalok, ládák, szekrények, székek és „efféle műbeli szerszámok" behozatalát szabályozza az 1646-os kiegészítés is azzal, hogy ha valaki mégis ilyeneket behozna, azt egyenként ne adhassa el, csak „huszonötödivei". A felsorolt XVII. századi asztalosművek megértéséhez már néhány tárgyi emlékkel rendelkezünk. Minden bizonnyal e korból való pl. a kismarjai főbírói szék (2. kép). Kismarja 1606. szeptember 22-én kapott Bocskai István fejedelemtől mezővárosi kiváltságot. 20 Feltételezhető, hogy az 1610-es években rendelték a széket debreceni asztalosoktól, ugyanakkor, amikor szintén debreceni ötvös mesternél első ezüst pecsétnyomójukat is elkészítették. A pecsétnyomon látható „trónus" valóban igen hasonlít a bemutatott főbírói székhez. 21 Csak mellékesen szeretnénk megjegyezni, hogy a szék a XIX. század elején készült „másodikbírói szék"-kel együtt 1942-ig a kismarjai „városháza" tanácstermében állt, ahonnan a tanácsterem átalakítása után emelték ki, s 1953-ban Béres Andrrás hozta be a Déri Múzeumba (3. kép). A reneszánsz stílusjegyeket mutató „gondolkodó szék" a korabeli debreceni asztalos mesterség viszonylagos magas színvonaláról tanúskodik. Ülő- és hátlapját fenyőfa deszkából készítették, melyet gyaluval simítottak, csapolással illesztettek össze, s háttámlájának profilozott peremére keményfából esztergályozott golyócska-sort képező szegőlécet erősítettek. A karfákat tölgyfából faragták, melynek tartó oszlopait ugyancsak esztergálták. A nyolcszögletesre kiképzett karcsú lábakat keményfa rögzítő léceken át fúrták be az ülődeszkába, s ott beékelték. A rögzítőket fecskefarkas csapolással kötötték az ülőpadhoz. A sima deszkarészeket eredetileg valószínűleg zöldes sárgára, a szegőléceket pedig kékre festették. 18 D. Mag. jkv. 1982. 20. 19 K. Csilléry, 1982. 244—258. Vadászi, 1988. 301—302. 20 Varga, 1978. 10—12. 21 Masits 1971. 481. 98
