A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Római pénzleletek a Kárpát-medence szarmatáinál

keresztül. A kilenc zárt lelet közül 5 (Abony, Hajdúnánás, Mende, Öcsöd, Tiszanagyrév) az Aquincumból, 4 pedig (Elek, Kecel L, Kecel II., Kiszombor) a Lugióból induló útvonal közelében helyezkedik el (1. térkép). A leletek túlnyomó többsége csak korlátozott mértékben elemezhető a mai követelményeknek megfelelően, hiszen egy részük nem került múzeumba, s csak néhány mondatos ismertetésből van róla tudomásunk (Abony); más részüket ugyan közölték, de minden kutató a saját érdeklődési területének megfelelően (barbár utánzatok, verdék) osztályozta a hiányosan leírt anyagot. Információs értékük tehát meglehetősen alacsony, éppen ezért veszélyes és félrevezető lenne messzemenő következtetések levonása.

12 Annyi mindenesetre látszik, hogy kronológiailag két jól elkülönülő tömbre bomlanak a lelőhelyek (1. ábra). Kettő közülük az I. század második harmadában Nero veretével (Kecel IL, Tiszanagyrév), egy Galbával (Kiszombor), kettő Vespasianusszal (Abony, Elek) és egy Traianusszal (Mende) indul. Utolsó vereteik igen nagy szóródást mutatnak,és közel egy évszázadot ölelnek át: Kr. u. 133 (Tiszanagyrév), 161 (Abony), 180 (Kiszombor), 193 (Elek), 211 (Mende), 217 (Kecel II.). Elrejtésük azokhoz a harcokhoz kapcsolható, amelyekről a korabeli római auktorok bő tudósítást hagytak ránk.

13 A másik három leletet jó másfél évszázad múlva rejtették el: 374-ben (Hajdúnánás) és 378-ban (Öcsöd, Kecel I.). Ez utóbbiak bizonyára a hunok betörésével hozhatók kapcsolatba.

14 Nagy eltérés tapasztalható a korai és kései leletek darabszámát illetően. A koraiak kevés darabból állnak: Kiszombor 41, Elek 47, Tiszanagyrév 62, Abony 109, Mende 115 darab. Egyedül a legkésőbben záródó Kecel II. kivétel ez alól a maga 2850 darabjával. A késeiek közül a Kecel I. nem értékelhető, mert elenyésző töredéke (61 db) került csak szakember kezébe. A másik kettő tetemes mennyiségű: Hajdúnánás 705, Öcsöd 2001 darab. A korai, jó ezüstből készült dénárok feltűnően kopottak, tehát igen hosszú ideig forogtak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a leletekben mutatkozó II. század elejétől a III. század utolsó negyedéig tartó hiányt ezeknek a szarmatáknál szívesen vett ezüstdénároknak a forgalmával magyarázzuk. Amikor az ezüstökből végképp kikoptak, kénytelenek voltak a silány IV. századi bronzokat is elfogadni. Az utóbbi évtizedekben több olyan munka jelent meg, amely a rómaiakkal szomszédos „barbár" népekkel, illetve a velük folytatott kereskedelemmel és pénzforgalommal foglalkozik. V. V. Kropotkin a Szovjetunió déli és nyugati területén előkerült római pénzeket gyűjtötte össze.

15 /. Wielowiejski pedig Pannónia és Noricum kereskedelmi kapcsolatait boncolgatva, melyet az északi népekkel folytattak, részletesen foglalkozik a Baltikumba áramlott római pénzek kérdésével.

16 L. Lind a Svédországban előkerült római éremleleteket tette közzé, de feldolgozásában baltikumi, közép12 A számítógépes technikával dolgozó statisztikai módszerek méltán terjedtek el az utóbbi időben világszerte. Ch. Carcassone—T. Hackens: Statistics and Numismatics. = PACT 1981. — 5. N. Cope: The statistical Analysis of Coin Weights by Computer and Rationalized Method for Producing Histograms. = NC 1980. 178. —• D. Sellwood: A Basic Program for Histograms. = NC 1980. 201. — Redő F.: Gyakorisági vizsgálatok a numizmatikában. = MNTÉ 1975. 61—75. — Nagy Á.: A numizmatikai leletek számítógépes feldolgozásának kérdései. = MKCsM 1984. 156—161. 13 Összefoglalóan Mócsy A.: Pannónia a korai császárság idején. (Budapest, 1975.) — Kőhegyi M.: A jazigok térhódítása és Traianus dák háborúi. = Forrás, 1977. 12. sz. 90—92. 14 L. Várady: Das letzte Jahrhundert Pannoniens (376—476). (Budapest, 1969.) 15 V. V. Kropotkin: Kladü rimszkih monet na teritorii SZSZSZR. (Moszkva, 1961.) 16 /. Wielowiejsky: Kontakty Noricum i Pannonii z ludami Polnocnymi. (Wroclaw—Warsawa— Krakow, 1970.) 75