A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Szathmáry László: Az Alföld bronzkorának embertani vázlata

Szathmáry László AZ ALFÖLD BRONZKORÁNAK EMBERTANI VÁZLATA A szerző az Alföld bronzkorának 181 férfi és 169 női koponyaleletén végzett összehasonlító vizsgálatokat. Történeti-régészeti bevezetőjében a bronzkor etnokulturális egységeinek (kultúrák, csoportok) fejlődését vázolta, majd röviden összefoglalta az Alföld hasonkorú csontvázleleteire vonatkozó paleoantropológiai kutatásokat. A vizsgálat hangsúlyozott részét a 12 koponyaméret variációit felölelő, hagyományos metodikai alapelveken nyugvó individuális clusterezés képezte (a BMDP M3-as programnak az egyes változók terjedelmét öt méretkategóriával jellemezve). A bronzkor korai, középső és késői időszakából származó részminták között a clusterfák második szintjén alkotott véleményt a nevezett fázisokon belül, és azok között (1. táblázat), de (t-próbával) meghatározta az egyes változók részminták közötti szignifikáns eltéréseit is, felhasználva egy korábbi vizsgálat rézkorra vonatkozó eredményeit (2. táblázat). A jelenlegi eredmények szerint úgy tűnik, hogy az egyes korszakok (kultúrák, csoportok) jellemvonásai a hagyományos embertani szemléletmódon keresztül nem tárhatók fel, vagy pedig az egyes részminták közötti eltérések nem karakterisztikusak, esetleg folytonosan változók. Mindkét nem teljes mintája ugyanis igen heterogén. A heterogenitás felismerése mellett az a konklúzió fogalmazható meg, hogy az Alföld déli részén (pl. Mokrin, Szóreg, Tápé lelőhelyek anyaga révén) egy bronzkoron keresztül húzódó továbbélés gyanúja körvonalazható. A fenti eredmények alapján — ha csak alacsonyabb probabilitás mellett is, de — kiterjeszthető az az általános megfigyelés, amely a leletek morfológiai affinitásának csökkenésén keresztül az exogámia kiteljesedését feltételezi. Talán a középső bronzkorban érhető tetten egy olyan momentum, amely e tendencia felfokozott ritmusára utal, és ezáltal megtöri a fenti folyamat egyenletességét. A bronzkort megelőző időszakokra vonatkozó vizsgálatok eredményeivel összehasonlítást végezve; figyelemre méltó az a tény, hogy a bronzkor végi koponyadimenziók a rézkoriakra emlékeztetnek. Ebből kiindulva azt kell feltételeznünk, hogy az Alföld neolit végi alapnépességét elsősorban a középső bronzkorban érhette egy intenzív extrinsic népességtörténeti impulzussorozat, amely a korábbi morfológiai arculat időleges elfedését is eredményezhette. A bronzkor előtti koponyavariációk bronzkor végi kimutathatósága ugyanis inkább egy olyan későneolit gyökerű autochton néprész továbbélése mellett érvel ífóként a Dél-Alföldön), ami azt sugallja, hogy az alapnépesség egy része több esetben új és eltérő kultúrák köntösét ölthette magára. E kérdés megítélésére olyan jövőbeli kutatássorozat vállalkozhat eredményesen, amely maga mögött érezheti a régészeti keltezés és a történeti háttér biztonságát és hajlandó elszakadni a hagyományos antropológiai szemléletmódtól a kifinomultabb elemzési stratégiák javára. 68