A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

Az 1986. és 1987. évi kvantitatív felmérések szerint a fakoronában és a talajszinten költő fajok egyben a legmagasabb dominanciájúak is. Az állomány kb. 35—40%át ebben az erdőben a három eudomináns faj — az erdei pinty, a seregély és a barátposzáta — adja meg, az erdő legjellemzőbb fajcsoportja. Ezeket követi a csilpcsalpvalamint a sisegő füzike, a sárgarigó és az egyre szaporodó erdei pityer. A többi madárfaj 1—1 párral lakja a területet (5. táblázat). A madárállomány sűrűsége 68,42—73,68 pár/10 hektár közötti értékeivel jellemezhető, ami lényegesen kevesebb a lombos erdőben megállapított átlagoknál, amik felmehetnek 230 pár/10 hektárra (Legány, 1969—70). A vizsgált madárközösség sűrűsége viszont magasabb volt, mint a nemes nyárasban, de alacsonyabb az akácosétól. Ez jól tükrözi az adott faállománynak különös összetételét és ennek madárcönológiai következményeit. Ezzel összhangban vannak a diverzitás (H') és az egyenletesség (J) értékei, amelyek a fauna gyenge sokféleségét és rossz állományegyenletességet állapítottak meg (H'= 1,6723—1,9467; J=0,5902—0,6735). Elég nagy itt a költő fajok évi fluktuációja. Egyes szezonokban egy-egy pár madár, mint pl. a citromsármány, a tövisszúró gébics, de még a vadgerle, a fekete- és léprigó is átköltözik a szomszédos fenyvesbe (267 A) vagy a csatornán túli fűz—nyár— akácos erdőrészbe (269 A), és csak jövőre tér vissza. A kis elterjedésű lombos erdőrészek a legjobban lakott biotópok más erdőtagokban is. Az egyikben 1986-ban az erdősűrűben magas fehér nyáron elrejtőzött egy egerészölyv fészke is. A jegenyenyáros szélét több madár látogatja meg a tavaszi—nyári hónapokban azok közül, amelyek lejárnak a csatorna menti rétekre táplálékért: a seregély csapatai, különböző rigók, erdei pinty és citromsármány, meggyvágó, mezei veréb és fakopáncs, télen főleg cinegecsapatok vagy 1—1 fakopáncs kóborol a területen. A kert telep madárvilága Az 1970-es években az erdőség használhatatlan belső földjein több víkendtelep épült. Érdekesnek látszott megvizsgálni az ember szomszédságának hatását az erdő madárvilágára, valamint figyelemmel kísérni a kerttelepek madárnépességének alakulását, ill. életét. Részletes megfigyeléseimet a 6,4 hektáros, ún. Szikigyakor I. víkendtelepen végeztem (1. ábra), a Szikigyakor II. csak összehasonlító adatokkal szolgált számomra. A telep egyik oldala a 471-es országútig nyúlik, két másik oldalról a telepet körülveszi és magába zárja az akác- (266 A), ill. erdeifenyves erdő (267 A). A terület tipikus hétvégi kertek mozaikjából áll. A kertekben kisebb-nagyobb tégla- és faházak, fiatal gyümölcsösök, itt-ott egy-két sor szőlő és kis zöldségeskertek, néha melléképületek vagy fa-, ill. téglarakások láthatók. A 10—15 éves gyümölcsfák gyenge fejlődésűek, kis növésűek, egyes telkeken elszórtan 1—1 óriási diófa díszlik, cseresznye- vagy szilvafa, amely még a parcellázás előtti időből származik. Az országúthoz eső részen megmaradt egy darab a régi akácosból, ahol a kertre kevésbé jellemző erdei pinty és a sárgarigó található. Mellette két tanya terül el, ami szintén hatással van a kertek madárvilágára. Egyes kertek kerítéseinél sűrű szedersövény húzódik, ami kiváló búvó-, táplálkozási és fészkelőhely sok madár számára (8. kép). A telep legbelsőbb részén négy mesterséges odút és három madáretetőt helyeztem el, az utóbbi népes madárcsoportokat vonz a téli hidegekben. Az évek során a kerttelepen 53 fajt sikerült megfigyelnem, ebből 29 faj rendszeresen vagy csak alkalmanként költött. Azonban ezek a számok megtévesztők, a valóságban csak 8 faj költ itt évről évre (1. táblázat). Rendszeresen költő madarak főleg a kihelyezett odúban, a házeresz alatt, a padláson, az építőanyag halmaiban rakják fész42