A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sümegi György: Holló László írásairól és a Holló-irodalomról

kirándulásáról.

9 E művészeti közlemények sorában jelent meg Holló párizsi beszámolója; hitvallása a múzeumi művészetet, azaz maradandó értéket produkáló cézanne-i festészet és főhajtása az impresszionizmus nagy generációjának megint csak művészettörténeti jelentőségű eredményei előtt. Ráadásul élményszerű a beszámoló, szinte teremről teremre, földszintről emeletre hűséges és pontos a leírás. Auguste Pellerin Neuilly kastélyáról például így ír Holló: „A kastélynak legfőbb ékessége azonban nem a külső dísz, hanem a belső tartalom: egy egész csomó Cézanne-kép. Nagy művészi gyönyörűség lehet ezekben a szobákban lakni, ahol Cézanne keze nyomát látjuk, ha jobbra, ha balra fordulunk. Egész falakat borítanak Cézanne alkotásai. Minden fal, sőt szinte az egész levegő is arról beszél, hogy Cézanne társaságában van itt az ember, s aki itt lakik, talán királyokkal sem cserél." Azt is jól észreveszi a cikkíró, hogy Cézanne-nál egyfajta hangsúlyos szerkezetesseggel és szerves képépítéssel találkozunk. A másik gyűjteménytulajdonosról kiemeli azt: „Érdekes, nem mindennapi ember az a Durand-Ruel. Tudjuk, hogy támaszuk, valóságos nevelőapjuk volt az impresszionistáknak, akik közül nem egy talán éhen halt volna nélküle." Szabatos fogalmazással villantja föl az impresszionisták szabadban festési metódusát — amit egyébként Hollósy mellett ő maga is követett: „Manet vezetése alatt indult el a kis csapat napot, árnyat, levegőt keresni, ki a szabadba, otthagyva a műterem zárt, dohos légkörét, nekik az igazi, hamisítatlan szabad levegő kellett. Künn dolgoztak a folyó partján, virágos réten, gyümölcsöskertben, magukba szíva az illatot, a levegőt, amit aztán beleleheltek a képeikbe. Meg is látszik ezeken első pillantásra az üdeség, frissesség, a szabadság. Palettájukról hiányzanak a régi egyhangú barna, sötét színek, világosság, derű sugárzik a munkáikról, s mindenütt más-más változatos színproblémát tárnak elénk és visznek megoldásra." Holló szakszerűségéhez, az ismertetésre választott művészettörténeti figurák és stíluskorszak sikeres belülről láttatásához nem férhet kétség, természetesen még a francia—magyar művészeti párhuzamot sem téveszti el, az is telitalálat: „Renoir egyik-másik képét látva, szemeink elé kívánkozik Szinyei Merse Pál Majálisa, amelyen érzik a tavasz, hallik a pacsirtaszó meg a vidám kacagás." A Magyarország 1911—13-as évfolyamaiban tüzetes áttanulmányozásuk során nem találtam több Holló László jegyezte cikket. Ő ugyan 1974. IV. 27-én azt írta: „A Magyarországba mint különtudósítója többször is írtam." Azonban nem lehetett továbbiakat azonosítani, mivel a lapban meglehetős gyakorisággal jelentkező, a Magyarország „saját párizsi levelezője" H. G. monogramot használt.

10 A párizsi éveit időskorában megidéző levélből Holló fiatalkorában visszahúzódó, később emiatt ironizáló, efölött bosszankodó természetéhez is kapunk adalékokat. Az ugyanott emlegetett Simonka György hódmezővásárhelyi születésű, majd Kecskeméten élő költő, szerkesztő volt. Holló párizsi éveinek volt még egy kecskeméti tanúja. A későbbi népi írókkal szoros kapcsolatot tartó, verseivel is hozzájuk csatlakoztatható Sántha György, aki 1911—13-ban a Sorbonne-on tanult. Pajtási, baráti kapcsolatukat egy róla Párizsban 1912-ben festett Holló-portré is bizonyítja.

11 A bal kézfejével arcát megtámasztó, gomblukába fehér-piros virágot tűző, ablak alatt, magas támlájú székben ülő fiatal költőarcon vibráló nyugtalanság, visszafojtott indulat feszül. A sötét színhangulatba belevillanó kékek, a kézfejet s az arcot megvilágító fény foltja a virág fölcsattanó színe és az ablak szűrt fénye a kirobbanás előérzetét keltik 9 Otto Wagner: A művész kvalitás. Részletek az építész budapesti előadásából. = Magyarország, 1911. dec. 10. 10 Vö.: Magyarország, 1912. jan. 9. 11 Holló László: Sántha György arcképe, 1912. Olaj, vászon, 52X41,5 cm. Jelezve nincs. Sántha Tibor tulajdona, Kecskemét. 407