A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: A gazdasági szakoktatás ügye a reformkori országgyűléseken

mint az idézett törvénytervezeté, annyi kiegészítéssel, hogy kérte a királyi szentesítést.

127 Az üzenetet 1844. november 5-én olvasták fel a főrendi táblán.

128 A nádor azonban napokig halogatta a napirendre tűzését; mégpedig szándékosan. November 10-én Batthyány Lajos gróf, az Iparegyesület elnöke megsürgette a dolgot, de hiába.

129 Másnap az alsótáblán indított akciót az ellenzék a mellőzésre ítélt törvényjavaslatok felvételéért,

130 amihez a szóbeli üzenet átadása után a liberális mágnások is csatlakoztak. Batthyány Lajos gróf az egyesület politikamentességére hivatkozott, és arra, hogy fó'rendi választmányi tagjai, részvényesei is vannak.

131 Azaz a konzervatív-kormánypárti körökben meglevő' gyanakvást akarta eloszlatni. A konzervatívok az időhiányt hozták fel ellenérvül, valamint azt, hogy fontosabb tárgyak is vannak.

132 Zay Károly gróf szokásos szókimondásával nyíltan rámutatott, mi az igazi oka a halogatásnak: ,,A' m. Fő-RR. ugyanis igen jól tudják, hogy a' kormány inkább szeme előtt tartja az ausztriai örökös tartományoknak érdekét, mint Magyarország érdekét, de ezt egyenesen kimondani nem akarja, és inkább a' m. Fő-RR-et ruházza fel a' bűnbak szerepével." Azaz — fűzte hozzá Pálfy József gróf— a főrendek előre magukra vállalják a felelősséget a kormány helyett, amely úgysem hagyná jóvá a törvényjavaslatot.

133 A többség azonban hajthatatlan volt: nem vették fel e tárgyat. A nádor megpróbálta mentegetni a kormányt, mondván: annak igenis üdvös a hazai ipart előmozdító intézet fennállása és fejlődése.

134 Valójában éppen a kormány és a konzervatív főrendek együttes ellenzése akadályozta meg, hogy az Iparegyesület létét törvénybe iktassák. József nádor is mulasztást követett el, mert ha ő napirendre tűzi a témát, a konzervatívok sem mertek volna ellenkezni. A követek egyébként még egy kísérletet tettek: újból kérték az Iparegyesület iránti törvényjavaslat concertatióra (a magyar udvari kancellária és az országgyűlés megbízottainak tanácskozására) bocsátását, de a felsőtábla többsége ismét elutasította ezt.

135 Az Iparegyesület tehát továbbra is ún. magántársulatként dolgozott, egyre eredményesebben, de a pénzügyi korlátok miatt igen szűk keretek között. A Gazdaképző Intézet terve Agrárországról lévén szó, meglepőnek tűnik, hogy a mezőgazdasági szakoktatás ügye hosszú ideig nem fordult elő a reformkori diétákon, csak 1844-ben foglalkoztak vele. Ennek több oka lehet. A rendek (a nemesség) nagy része úgy hitte, a gazdálkodáshoz nincs szükség külön szakképzésre, iskolákra; a megkívánt ismeretek tapasztalati úton is elsajátíthatók.

136 Mások úgy vélték, hogy a gazdatisztek képzésére elegendőek a meglevő magánintézetek, a valóban európai színvonalú keszthelyi Georgikon és a magyaróvári tanoda; a mezőgazdaság speciális ágazatára, az erdőművelésre pedig birodalmi akadémia volt Selmecen. Külön agráriskolák állítását sokan azért 127 Ogy írásai, 1843—44. 4. köt. 255—262. p. (az idézet: 262. p.). 128 Főrendi napló, 1843—44. 7. köt. 239. p. 129 Uo. 302. 130 Ogy Jkv, 1843—44. 5. köt. 474—475. 131 Főrendi napló, 1843—44. 7. köt. 325., 328. 132 Uo. 325—327. 133 Uo. 327. 134 Uo. 328. 135 Uo. 332. 136 Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790—1848. (Bp., 1948.) 27—29. 345