A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Takács Béla: Dr. Kempf József, a világjáró debreceni orvos (1818–1900)

ifjúságának tudományommal és tapasztalataimmal szolgálhassak s minden itt szerzett gyűjteményemet a haza oltárára letehessem." Tekintettel a rossz brisbane-i helyzetre, a doktor és élettársa elhatározta, hogy fél év múlva Japánba mennek, Yeddóba vagy Nagaszakiba. Kempf József tehát hozzákezdett a japán nyelv tanulásához, szorgalmasan olvasgatja a Japan and her people — Japán és népe — című kiadványt, és azt is közli, hogy „már némi biztatást kaptam, hogy Japánban egy ottani vaspályánál állomást is kapok". (Az „állomás" alatt természetesen orvosi állás értendő.) Kempf József a levél zárósoraiban, mielőtt elköszönne pesti rokonaitól még leírja: „Jókai Mór úrnak újra köszönjük, hogy a Hon című lapját utánunk küldötte."

4 Több levél nem érkezett Brisbane-bői, mert Kempf József és Szalay Erzsébet 1866 végén, nem Japánba ugyan, de Sydneybe költözött. December 23-án kelt tudósítását már innen küldte a Vasárnapi Újságnak. A két magyar alapos okok miatt hagyta el Brisbane-t. Nem tudták megszokni a 100—110 Fahrenheit-fokos meleget, ami kb. 38 °C fokkal egyenlő, sokat szenvedtek a moszkitóktól, legyektől és egyéb bogaraktól, a drágaság egyre fokozódott, honfitársak híján nagyon egyedül érezték magukat, ezért döntöttek tehát úgy, hogy Sydneyben próbálnak szerencsét. Kempf József lelkendezve ír a százezer lakosú város szépségéről, ahol angolok, németek, hollandok, kínaiak élnek a bennszülöttekkel vegyesen, „hanem ami engem, s kedves Erzsimet, e jó debreczeni menyecskét egészen boldoggá tesz, itt találtuk a következő magyarokat: 1. Dr. Gyulay tekintetes úr, erdélyi születésű a párisi kiállítási bizottmány titkára, kitűnően mívelt, tanult és nemes magyar ember; 2. Dr. Rochlitz Kálmán, homeopatha (hasonszenvi) orvos, Eperjesről; 3. Mr. Blau ékszerárus, Aradról; 4. Mr. Udvardy hontmegyei volt szolgabíró, jelenleg hegedű-művész; 5. Mr. Asztalos, Szatmármegyéből, borbély; 6. Mr. Holländer, a Hegyaljáról, Szántóról, itt bor- és fűszerkereskedő, kinek igen jól megy üzlete; a gyarmati borokat mind magyar nevekre kereszteli; nagyon élelmes ember; 7. Mr. Weiszperger Székesfehérvárról, dohánykereskedő. Ez az ember Amerika és Új-Zéland közt hajótörést szenvedett s egy nagy faládában menekült meg, melyben 27 napig hánykódott a háborgó tengeren, míg végre a vihar Új-Zélandba vetette a partra, hol magát egyszerre vad-emberek közt találta. Ha kalandjait elbeszéli, az ember csodálkozva hallgatja. Már 26 éve, hogy elhagyta hazáját; 8. Mr. Oszádi, budai születésű, szabómester; végre: 9. Mr. Morvay, Szatmárból, magánzó." Kitűnik a névsorból, hogy Szalay Erzsébet volt az első magyar nő, aki Sydneyben letelepedett. Kempfék 1866. dec. 10-én érkeztek a városba, de már másnap este a kis magyar kolónia összegyűlt Gyulaynál, „ahol a legszívesebb üdvözletek mellett természetesen a távollevő drága hazára mondott toasztokban sem volt hiány" — olvassuk a levélben. Kempf Józsefet a jóval nagyobb létszámú német bevándorlók klubja azonnal hajlandó volt orvosként alkalmazni, de más ajánlatot is kapott. Sydneytől hatvan mérföldre fekszik Shoelhaven, ide hívták évi 6000 forintos fizetéssel, de még nem döntött, hogy melyik állást foglalja el. Leírja, hogy Sydneyben hetven orvos van, harminc gyógyszerész, de ő csak akkor kezdheti meg praxisát, ha ismét vizsgát tesz az itteni orvosi bizottság előtt. Új lehetőség csillan fel Kempf József levelében a vagyonszerzést illetően, ugyanis arról ír, hogy Sydneytől kétszáz angol mérföldre gazdag arany4 Vasárnapi Újság. „Egy magyar ember Ausztráliában." 1867. 1. sz. 7—8. 318