A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

Megint az épület újjra meg rendűié Mert egy erős oszlop alóla ki-dűle. Mikor ekként hulnak az Isten Emberi, 40 Bizony ő Felsége Nemzetünket veri. Imé, gyász ruhánkat jol le sem vetettük Ismét azon módon ujjra elő vettük. Mert HATVANI ISTVÁN kőzzűlűnk ki hala, Ki az épületben egy erős kő vala. 45 Szánd meg, oh, Szent Isten Házad pusztulását, Ne ujjitsd már tovább kő fala romlását! Meg holt hát, mint mondom, oh, keserves óra, HATVANI ISTVÁN ma jutván koporsóra. Kinek, a' mint lehet szólni bús szivemnek, 50 Éltét most, im czélúl teszem beszédemnek. Ally-meg hát utazó, éltének fojását Nézd meg, 's vedd szivedre halálra jutását! [2b] Kis Hont Vármegyében Rhima-Szombat hellyé Volt születésének, és első műhellyé 55 A' Tudományokban formáitatásának, Mig tiz 's nyoltz nyarai éltének folyának. Hatvani Gergely volt nemző Édes Attya, Kinek virtusait Hazája tudhattya, Mert a' Varmegyének egy Érdemes Tagja 60 Volt, mig ki nem vága az Urnák Haragja. Mester Judith Ászszony Méhében hordozta, Tiz órakor reggel Világra bé hozta. Ezer-hét-száz tizen nyoltzadik mentében Mikor a' Nap szintén ment a' nyil jegyében. 65 Hazájában tizen nyoltz Esztendők alatt A' Tudományokban, a' mint mondám, halatt. Míg nem ezer hétszáz harmintz hat fojtában Jutott a' Losontzi Pallás Táborában. Őt Esztendők alatt, hol mire mehetett, 70 Tisztes hivatala bizonyság lehetett. Mert a' Varmegyének Nemes Vitzé-spánnya Gyűrki István Uram csak őtet kivánnya Kedves Fijainak oktattatásokra, Három Esztendeig kiket vitt is sokra. 75 Hol fejül haladván az Oskola porát Karmán András régi Hires Professorát El-hagyta bejővén ezen Oskolába, A' Nevét bé irta Músáknak sorába. S itt bár négy Esztendő lehete futása, 80 Szép hivatalokra volt mégis jutása. Tanuló Társait mert elébb oktatta Az ékes szollásra jelesen szoktatta. 'S Ezen hivatalát még jól le sem tette, Az Orátoria kormánnyát fel vette,