A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

tevékenységéről Elekes György, filozófiai munkásságáról Mitrovics Gyula írtak hoszszabb-rövidebb tanulmányt.

6 Svájci kapcsolatainak nagyszerű tükre az a tizenhét levél, amelyet Hatvani a nála hét esztendővel idősebb bázeli professzorhoz, Jakob Cristoph Beckhez írt, s amelyet mintegy két évtizeddel ezelőtt Lengyel Imre közölt.

7 Ezek a levelek, amelyek Hatvaninak tudományos kapcsolatairól számolnak be, értékes anyaggal gyarapítják életrajzát, s egyben jelzik, hogy Becken kívül még más külföldi tudósbarátai hagyatékában is kutatni lehetne a Hatvani-dokumentumok után. Tulajdonképpen ez a közlemény is bizonyítéka a Hatvanitól származó, illetőleg a rávonatkozó kéziratos hagyaték szétszóródásának, kallódásának. Az alább közölt epicediumot, azaz gyászverset a szerző, Naszályt János ajándékozta Milesz Józsefnek. Naszályi János 1760-ban született Adorjánházán (Veszprém m.). Tanulmányait Kecskeméten, később Debrecenben folytatta, s itt lépett a felsőbb osztályokba is. 1778—1779-ben néhány hónapig ő volt a kollégium seniora. Ezután Utrechtbe pereg rinált, s hazatérte után 1791 -tol Antal fán, Tótvázsonyban és a Veszprém megyei Várpalotán volt lelkész. Jelent meg verse, prédikációja, írt Amerika felfedezéséről iskolás gyermekeknek (1817), s megjelentetett egy könyvet, amely a reformátusok és az evangélikusok lehetséges unióját tárgyalja. Agendájának kéziratát a debreceni kollégium könyvtára őrzi.

8 Milesz Józsefviszont Hatvani leányának, Juliannának volt a férje, s ő vette át apósa megürült matematikai tanszékét is. 1786-ban a filozófia és a matematika professzora volt Debrecenben. Milesz József 1758-ban született Munkácson, tanulmányait Debrecenben végezte. 1769-ben könyvtárnok volt a kollégiumban, 1770-ben mintegy fél esztendeig ő volt a kollégium seniora. Tanulmányait Franekerben folytatta az orvosi fakultáson. Előbb a kecskeméti kollégium tanára volt kilenc esztendeig, s amikor Hatvani professzor lemondott tanszékéről, helyébe Milesz Józsefet hívták meg, aki természetesen tovább folytatta apósa orvosi munkáját a kollégiumban is. 1792. július 30-án halt meg.

9 Naszályi gyászverse nem ismeretlen a Hatvaniról szóló irodalomban. Részleteit Hatvani vejének egyik leszármazottja, Milesz Béla közölte már 1771 -ben,

10 s a publikált sorokat idézte Lósy-Schmidt is.

11 Milesz Béla azonban a Hatvani-életművel, kéziratos hagyatékával nem foglalkozott, s így az általa ismert s részben közölt szövegvariáns minden bizonnyal máig is kallódik. A most teljes szövegével közreadott epicedium a késmárki evangélikus líceum könyvtárában található. Összesen nyolc, negyedíveire hajtogatott lapból áll. Az ezeken található szöveget két kéz írta. Egy feltehetőleg fiatalabb, minden bizonnyal diák kézírásában maradt ránk az epicedium szövege, az utána következő dedikációé azonban már érettebb kéz írása. Naszályi valószínűleg valamelyik tanítványával lemásol 6 Horváth Róbert: Egy ismeretlen magyar politikai aritmetikus. Hatvani István professzor (1718— 1786). (Szeged, 1958.); Ladányi Valéria—Szénássy Barna: Hatvani István élete és tudományos működése. Atom, 1956. 5. sz. 126—137.; Szénássy Barna: Hatvani István matematikai munkássága. Alföld, 1955. 76—79.; Szénássy Barna—Ludányi Valéria: Hatvani István. Élet és Tudomány, 1955. 1603 1606.; Elekes György: Professzor Hatvani receptjei a debreceni diákok részére 1780 körül. Theológiai Szemle 1940.; Mitrovics Gyula: Hatvani István, a debreceni filozófus. Debreceni Szemle, 1927. 417—419. I Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1972. (Debrecen, 1974.) 499—543. 8 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I—XIV. (Budapest, 1891—1914.) TX. 822—823. 9 Szinnyei i. m. VIII. 1397—1398.; Lósy-Schmidt i. m. 119—120. 10 Milesz i. m. 1872. közli a közre adott epicediumból az 1—24., 111—152., 191—196. sorokat. II Lósy-Schmidt i. m. 103.: 147—152. sorokat; uő: 106—107.: 129—140. sorokat; uő: 108:191— 196. sorokat; uő: 141:1—16. sorokat. 296