A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Egy jeles debreceni kartéziánus, Huszti Szabó István
az értelmi, az akarati, az érzékelő. Az értelem működéséhez tartoznak az ideák (fogalmak) fajtái (XXV— XXVI.), melyek révén eljutunk istennek, a tökéletességnek a fogalmához mint archetípushoz. A továbbiakban új bizonyítékot hoz fel isten létére, s részletesen elmélkedik ideájáról (XXVII— XXX.). Ezután azokról a fogalmakról szól, melyeket az érzékek útján nyerünk. Ezeket alaposan meg kell vizsgálnunk, inkább példák (magyarul: konkrétumok), mint definíciók segítségével (vágás a régi filozófia felé). A következő megállapításokban, mint mondja, kissé eltávolodik Descartes-tói az értelem és az akarat működése kérdésében. Az utóbbit ugyanis nem az értelem, hanem a lelkiismeret irányítja, lévén hogy az értelem tévedhet (XXXIII.). A következő bekezdésben az értelem tevékenységének különböző megnyilvánulásait (perceptio, coniunctio, rationatio) taglalja. Itt (XXXV.) rámutat azon logikusok tévedésére, akik az általánosból haladnak az egyes felé. Fordítva kell eljárnunk (XXXVI.). íme az új logika alapja! — Egyetlen „universalis idea" van, melynek, úgy látszik, hogy magán kívül másra nincs szüksége, ez az „Ens per se existens", vagyis az isten. A többi substantia (létező), ha nem is közvetlenül, „tamen ratione dependet Deo": elméletben istentől függ (XXXVII.). — A továbbiakban ismerteti a testek descartes-i sajátságait: a kiterjedést, a mozgást s a szilárdságot. Elmondja, hogy a testeket az aether veszi körül, mely minden üres helyet betölt, és szerepe van a különböző mozgásokban. Az aether e tulajdonsága isten létének is bizonyítéka, aki az ekként a mindenségnek átadott mozgást állandóan fenntartja erejével (XLII.). Az utolsó két bekezdés a mozgások fajtáiról, illetve jellemző sajátságairól (ubi, actio, passió) szól. Az aether mozgásának különböző fajtái révén jönnek létre az olyan jelenségek (qualitates patibiles), mint a fény, a színek, ízek, illatok. Az aethernek a szerepéről szóló bekezdések (XLI—XLV.) tulajdonképpen Epikurosz— Lucretius tanításait adják tovább. íme, Descartes filozófiájának kezünkben levő első tömör debreceni összefoglalása. A szerző, aki az akkori szokásoknak megfelelően természetesen az elnöklő Huszti, a disputáns csak előadja a művet, részletes bizonyítékát adja kartéziánus ismereteinek és meggyőződésének. Mesterétől viszont eltér annyiban, hogy jobban előtérbe helyezi és hangsúlyozza vallásos hitét: az értekezés szerint az egész kartéziánus filozófia isten létének bizonyítása. Ez a beállítás származhat Huszti meggyőződéséből, de környezetének, a mélyen vallásos debreceni vezetőknek sugallatából is. Fontos mozzanata a tanulmánynak a filozófia elválasztása a teológiától, jogtudománytól s az orvostudománynak önálló természettudományként való bemutatása. Itt Játhatjuk ugyanis az egyes tudományágak önállósodásának első lépéseit, ami a 18. sz. végére fejeződött be. A Lucretiusra — ha név nélkül is — való támaszkodás a reneszánszban új életre kelt pogány természettudománynak az új természettudományok körébe való beilleszkedését jelzi. (Huszti valószínűleg óvatosságból nem említi az ő nevét.) Mindezek után nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy Szilágyi Tönkő kartezianizmusát Huszti „egyenes ágon" folytatta Debrecenben, s adta tovább utódainak, köztük a szintén orvos Debreczeni Herczegh Jánosnak (1678—1713), aki 1704-től 9 éven át volt a kollégium tanára, s Weszprémi szerint (II. 187) „betegeinek szerencsés kezű gyógyítója". Filozófiai, orvosi értekezései mellett Huszti még két kegyességi iratot adott ki, melyekben elsősorban pártfogóinak óhajtott tisztelkedni. 1698-ban jelentette meg Arndt János Keresztyéni jóságos cselekedetekkel teljes paradicsomkertecske (Kolozsvár) с fordítását (RMK I. 1524, Tótfalusi-nyomtatvány. Újra kiadta Bél Mátyás, 1724.) A könyvecskét mint „alázatos szolgája és orvos Doctora" II. Apafi Mihály hitvesének, Bethlen Katának ajánlotta. (Valószínűleg ennek jutalma lett az 1698-ban nyert nemesi fundus.) 291