A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Ének, éhség, veszedelem .... (Feljegyzések és másolatok Bencédi István krónikájának egyik példányában)

рагасзо1а ti/3 telni.: „igen jol cselekette" (nem jól értette az olvasó a szöveget, amint e a többi hozzáfűznivalójából látjuk) (120

v

); Apacza leant neg'uen e3tendo állat be e ее nem hagia ке/зкепозт: „e^is nagy okoffagvólt Tű/le"; Ag' vetokot /зегзе a' papa/agho3. Сзак le fekuuotis ne /3er3et volna: „De a$is eligh vagyon"; —A' papokoi mind meg hagia ha3ajodni: „igen jol Gondol[ta] a házasság[ot]" (más tintával s talán más kéztől való e néhány szó); Eutiches és Manicheos nyíltan tagadta Krisztus kettős természetét: „azért mert bolond volt" (121

r

). — IV. Bonifác a római pantheone ból kidobatta a bálványokat. Vaiha a' /3ent peterbolis ki hanta volna: „Igen jol cselekedett volna a Jámbor" (130

r

). — Philipicus Bardesanes „ez jo ember vfalaj"', mert a pápa képrombolásért kiátkozta; II. Gergely pápa is kiátkozta a képrombolókat, de a' giolko/t a' púdert meg alda: „eligh nagy hamiffagh voltt" (138

r

). III. István pápa conciliomot tetete, a' fa kipeknec fel emele/ere: „élig Bolond voltt érette" (140

v

). — Adorján pápa elrendelte a latin nyelvű misézést, mert vg' mond nem io a' pára

3tnac érteni, аз i/tennec akaratiat: „e/egh Gaz dologh volt Tülle az If ten nem ezt parants[olja]" (141

r

). A negyedik kéz írásával két töredékes latin és egy szintén csonkult magyar bejegyzést találunk. Phocas császár korához: ,,Hic fu [ ]

primus [ ] irarchi [ ] jundatf 7"(129

r

), ill. egy még töredékesebben olvasható, Antikrisztusra vonatkozó, 11 soros glossza (129

v

). A várnai és rigómezei csatavesztés okául a protestáns történetszemléletben századokig emlegetett okot ismétli: „[ ] hit fzefgeseknejk mindékor [ke]sem gjüfmölcsi] va[Iának...]" (207

v

). Az ötödik kéztől egyetlen énekkezdetet találunk a Hunyadi János törökellenes harcairól szóló lap legalján: „fel emele kadar Remeit az égre" (207

r

). A még Arany János idején is széltében ismeretes hősi ének első sorát elég kezdetleges, öreges írású olvasó hagyta emlékezetül. Ilyen könyveket egyszerű, latin iskolákat nem végzett emberek is olvasgattak, ha valahogyan hozzájutottak, tanítótól, lelkésztől kölcsönözve. A népünk történetszemléletének hátteréből a Bencédi Székely István krónikájábajegyzett olvasói vélekedéseket (a 16/17. századtól a 17/18. századig terjedően) azért nem csak summásan említettem, mert megalapozottnak bizonyítják Szabó Károly százesztendős véleményét. Ő ugyanis a Régi magyar könyvtár I. kötetében ezt írta: „Egyike azon XVI. századi magyar nyomtatványoknak, melyek igen számos példányban maradtak fön. Teljesen ép példányai azonban a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak... mi bizonyítja, hogy ezen könyv a múlt századokban nagyon kedvelt olvasmány volt." (Az RMK I 38 annotatiója.) 283