A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Székelyhidi Ferenc: Ragadványnevek a debreceni cívistársadalomban

13. Eseményekhez fűződő ragadványnevek a) „Táncos" Kovács. (Mester u. 21. sz.) Amikor a XIX. században (minden bizonnyal az 1849-es debreceni csatára kell gondolnunk) csata volt Debrecen határában, egy Kovács nevezetű debreceni polgár többedmagával egy kiszáradt kút fenekén elrejtette ingóságait, értékeit, kincseit. Megfogadták egymás közt, hogy a kutat, amiként az értékeket közösen rejtették el, úgy közösen bontják majd fel, ha a vészterhes napok elmúlnak. Aki netán ezt megszegné, és a többi tudta, beleegyezése nélkül nyúlna a kúthoz, illetve az értékekhez, legyen átkozott! Kovács gazda azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek, egyedül, titokban felbontotta a kutat, és a kincseket magához vette. Abból vett magának földet, házat, és az amúgy is gazdag emberből még gazdagabb lett. Ám nem sokáig tartott a boldogság, a gondtalan élet. Kovácsot „megfogta" az átok! Minden éjjel 12 órakor kényszerítve volt valami földöntúli hatalom parancsának engedelmeskedni, lemenni a pincébe, és ott eszméletlenségig táncolni egy olyan földöntúli zene hangjaira, amelyeket senki más, csak ő hallott. Élete végéig táncolni volt kénytelen, így maradt rajta ez a ragadványnév: „Táncos" Kovács. Az 1930-as években, amikor a régi „Táncos" Kovács-tanya, más néven „Sárga tanya" (azért hívták így is, mert a gazdalakás sárga színűre volt festve), az Eszenyi-gazdasághoz tartozott, a cselédlányok vonakodtak lemenni a pincébe, mert féltek a „Táncos" Kovács „szellemétóT'. b) „Lencsés" Nagy Bálint. (Péterfia utca 41.) Szerette, nagyra becsülte a színházat, a színészeket. Ha elment a színházba, ami gyakran megtörtént, két helyet váltott. Az egyiket magának, a másikat a kalapjának. Tiszta, szép házában gyakorta vendégül látta a színészegyüttest, az egész színtársulatot. Mivel ő igen szerette a lencsefőzeléket jó füstölt hússal, a színészeket is ezzel vendégelte meg, nem is egyszer. így ragadt rá a „Lencsés" eló'név, így lett „Lencsés" Nagy Bálint a színházrajongó debreceni polgárból. Sírján a szép magas márványkövön is ott van a neve eló'tt a nagy L betű, jelezve, hogy ragadványneve a másvilágra is elkísérte. c) „Sezsákserák" Pinczés Gábor. Ragadványnevet onnan kapta, hogy kiment rákászni, azonban ez sikertelenül végződött, sőt hazafele jövet a zsákot is elhagyta, amiben a rákot szándékozott hazavinni. Útközben ismerőseivel találkozva, majd hazaérkezve, amikor kérdezték tőle, hogy hogyan sikerült a rákászat, azt válaszolta, hogy „se zsák, se rák". Ez a rövid, de tömör mondat szolgáltatta az ő ragadványneve nek értelmét és tartalmát. Nagyon régi ragadványnévnek kell lenni az ő nevének, mert rákászni Debrecen környékén abban az időben lehetett, amikor még a Tócó medrében víz folydogált. Ez pedig a múlt század 20-as éveiben lehetett. d) „Pogácsás" Kertész László (Bethlen u. 41. sz.) Az 1920-as évek valamelyikén, a 20-as évek vége felé a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) teadélutánt rendezett a Kossuth utcai Angol Királynő zöld termében. Kertész László — akkor fiatal ember — vállalta, hogy „társadalmi munkában" összegyűjti a teázáshoz felajánlott tésztákat. A véletlen játéka következtében minden résztvevő pogácsát készített, s Kertész László a sok pogácsát tudta csak átadni az összejövetel vezetőségének. így lett „Pogácsás" Kertész Laci. 14. Tisztázatlan eredetű ragadványnevek a) „Lóca" Balogh. b) „Bőrhasú" Tóth János. 274