A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Fehér Ágnes: Gondolatok a debreceni szabadegyházi közösségekről

Fehér Agnes Gondolatok a debreceni szabadegyházi közösségekről Dr. Tomka Miklósnak A „szektaegyház", kisegyház kifejezéseket hallva a legtöbb emberben élénk, fantáziadús képek asszociálódnak. Valószínű, hogy sokan még napjainkban is különös, titkos szervezeteket sejtenek e fogalmak mögött. E szemléletnek napjainkban való továbbélése részben érthető, hiszen ha az ember valamit nem ismer eléggé, az titokzatossá, érthetetlenné válik számára. Viszont ez a titokzatosság, elszigeteltség azonnal feloldódik, amint közelebbről is megvizsgáljuk az adott jelenséget, intézményt; amint a „színfalak" mögé tekintünk, amint megpróbáljuk felderíteni a belső motiváló erőket, mozgatórugókat. Sajnos, még napjainkban is a kisegyházakat, hivatalos nevükön: szabadegyházakat a legtöbb esetben az értetlenség, az idegenkedés légköre veszi körül hazánkban, így Debrecenben is. A tömegkommunikációs eszközök részéről (lásd: rádió, televízió, sajtó stb.) mulasztások történtek e kérdéskör tisztázásában, a mozikban, majd egy késő esti órában a televízió második programjában bemutatott Nyitott utak című film próbált ugyan némi hézagpótló szerepet felvállalni, bár a hangsúly ez alkotásban is inkább a történeti egyházak ismertetésére tevődött, a szabadegyházakról szóló információ már jóval szegényesebb, mérsékeltebb volt. Debrecen város lakosságához viszonyítva a szabadegyházak taglétszáma nem képvisel jelentős erőt, kétségtelen viszont, hogy maga a jelenség létezik, új imaházak épülnek, melyeknek falai között élénk hitéleti tevékenység folyik. A kisegyházak teológiáját, szervezeti felépítettségét egy tanulmány keretében lehetetlen ismertetni. Ez fölösleges is lenne, hiszen az utóbbi években mind a vallásszociológiai, mind a néprajzi, mind a filozófiai szakirodalomban számtalan kitűnő tanulmány megoldotta már ezt a kényes, sok buktatókkal járó feladatot. Sokkal inkább érdemes bepillantani a kisegyházi, vallási mikroközösségek szociográfiai hátterébe. Kivétel nélkül minden szabadegyházi csoportra jellemző az, hogy ezek nem „felülről", nem társadalmilag vannak szervezve, hanem kizárólag az egyén szubjektív döntésétől, szabad akaratától függ az, hogy az adott vallási közösséghez tartozni akar, vagy nem. A szabadegyházak — mint a legtöbb világi szervezet is — egyfajta propagandamunkát, szakmai zsargonnal élve: missziói tevékenységet igen aktívan igyekeznek folytatni. Bár ellenkező példa erre is akad; a Debrecenben működő Keresztény Testvérgyülekezet vezetője így nyilatkozott az evangelizációs munkáról: „... nálunk nem érdek, hogy sokan legyünk, hogy mutatósak legyünk. Nem csalogatunk, nem ígérgetünk, de bárkit szeretettel fogadunk tagjaink sorába. Más egyházak tagjainak áttérését nem vesszük szívesen. Az az álláspontunk, hogy mindenki maradjon meg abban a vallásban, amiben addig élt." A szabadegyházaknál a pontos létszám meghatározása sokszor nehézségekbe ütközik, ugyanis a tagsági státus nem egy esetben egy meglehetősen elmosódó kategória. A tényleges tagok mellett ugyanis szinte minden foglalkozáson jelen vannak még 263