A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

Nem vagyok én beteg, Csak a ló rázott meg, Barna-piros kovácslegény Szerelme ártott meg.

34 Az első sor totemállata, „a vágott farkú fecske" tanúsítja a történetben szereplő' stájer menyecskéről, hogy alakjában valójában Athéné istennőt kell keresni, akit egyszer, mikor Héphaisztosz műhelyébe látogatott, az istenkovács Zeusz hallgatólagos engedelmével magáévá akarta tenni, vagy sikerült is az. Annál valószínűbb a mítosz a magyar ballada mögött, mert van egy rászedett kovácsot csúfoló félnépi dalunk is, márpedig az Odüsszeia VIII. énekének eltáncolt, elénekelt hüpokhémája éppen a Héphaisztosz házassági ügyeivel foglalkozik. A magyar nóta így szól: Kovácslegény pengeti a vasat, Sürün megkocintgatja; Szeretőjét a faluban Más legény csalogatja! Ne csalogasd szeretőmet, Azt a kutyabetyár mindenedet, Hej, de jobb is volna A kisangyalom karjai közt pihenni! Következtetések és kérdések Lehetne még folytatni az antik motívumok sorát a Hortobágy környéki magyar folklórban, de aligha lehetne kimerítően befejezni. Tehát keressünk feleletet arra a kérdésre, hogyan és mikor származtak át művelődésünkbe. Időrendben a következő módokat feltételezem: 1. A róm. kat. egyház szentjeinek offíciumai, naptára, amely a hellenista római naptár keresztényesített változata. 2. Ugyanezen egyház prédikációinak példatára: a Gesta Romanorumból, mint pl. Temesvári Pelbárt kötetei: Stellárium, Pomerium. 3. Protestáns prédikátorok, énekmondók, rektorok széphistóriái; mint magyar versekbe szedett példázatos népi olvasmányok. 4. Kollégiumi diákság és falusi deákos értelmiség munkájával átdolgozott klaszszikus anyag: Aiszóposz, Horatius lakodalmi dalban, vásári képmutogató szövegekben, Homéroszi népi szólásokban (ezt faggyúzd meg!) és az ő „naiv" eposzára írt Toldi. Azonban az irodalmi eredetű motívumsor semmi magyarázatot nem ad a meglepően klasszikus jellegű népszokások eredetére, amelyekből néhány: kosbárányok foggal herélése, a nagypénteki általános tisztálkodás (lustrum), ingajándék a vőlegénynek a menyasszonytól, bikaviadal Szent György-napkor és táltosbikák öklelőzése a jó időjárásért, pokoljárás és rejtezés a hidasjátékban és a hortobágyi Veres Jóskaballadában stb. Ezeknek a minden valószínűség szerint legarchaikusabb szokásoknak egy részét 34 Magyar népballadák és románcok (Bpest, é. n.) 194—195. Stájeri menyecske. 255