A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Marjai Márton: Antik mítoszi elemek folklorizálódása a Hortobágyon és környékén

Nem ártott a tövének Sem annak a gyönge, kis levelének, Jaj, de boldogtalan az a lány, Aki hisz a legénynek este nyolc után! A borsókirály és a borsókirálylány „gyermekmesék", de például erotikus jelképi alkalmazásuk egyértelmű ebben a Bihar megyei (Nagyszalonta) dalban: Csicseri borsó, vadlencse / Fekete szemű menyecske! Most adta isten kezembe / Most járom vele kedvemre. A lencse mindmáig megköveteli, hogy köszönjön neki, aki először látja. Annak idején tréfával velem is levétették a kalapot, és csak azután mondták meg: na, köszöntél a lencsének, mikor a lencseföld végén haladtunk el. A lencse leve szépítő hatású a nőkre, ezért főzéskor az első lében megmossák arcukat, lábukat, egész tövig. A faluugratókban századok óta szerepelnek: Kókán pedig a lencsét kétszer is megették, Debrecenben az ürgét röptében meglőtték. Kerepesi templomot borsón kijjebb tették.

23 A kókai lencse történetét Marosvásárhelyen és Énlakán is jól ismerik, de a többi kaján tréfát is, pl. Szendehely sváb faluban azt, hogy „Kosdiak a sült malacot megabroncsolták."

24 A lencse erotikái jelképi szerepe miatt van benne a hírhedt Rókatánc szövegének több változatában, így a böszörményiben is. Ecsedi István két „debreceni" népdalban is idézi a lencsefőzeléket: Csak azért szeretem a magyar menyecskét, Mert meg tudja főzni orjával a lencsét. A másik dalból is csak a két első sort: Töri Mari a lencsét / Várja a jó szerencsét. Minthogy ismerős a folytatás is, tudjuk, hogy azt várja: Mikor viszik a padra, '[ Recseg a pad alatta !

25 Vagyis arra a régi szokásra utal a dal, hogy amíg a násznép lent lakodalmazott a szobában, a vőfi a menyasszonytánc után felkísérte az új párt az előkészített padlásra, és elvette a létrát, hogy senki ne zavarja őket a házasélet elkezdésében. Ezt a szokást jól megérteti velünk Arisztophanész Lüszisztraté с komédiájában az asszonyoknak azt a szerelmi sztrájkfogadalmát: „cipőt sem tartok házhéján neki" (pad, házhéj = padlás!), ti. férjüknek. Ugyancsak az antikvitásból ered az a hit, hogy az első daru vagy gólya láttára meg kell hengergőzni, hogy az évben ne fájjon az ember dereka {Tálasi István: Nagy23 Aesopus: Mesék. (Bucuresti, 1970.) A 69. mese. Ford. Bodor András. 24 Ugyanott. 25 Ecsedi István: A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása 133 képpel. (A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1934.) 249