A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Tóth Zsuzsanna: Decsi menyasszonyi viselet a Déri Múzeumban

esetben a ráncolást a már előre levarrt rakás adja. A kötő aljára 18,5 cm széles fodrot varrtak. E fölé került a szoknyán szintén a fodor felett található és azzal teljesen megegyező díszszalag. 8. Gyöngyék (V.87.46.9.1., h.: 45 cm, sz.: 6 cm, kb. 0: 27 cm, 1. kép). A gyöngyék a sárközi nők elmaradhatatlan viselete volt. Egy 1860-as évekből való leírás szerint: „A nyakat üveggyöngyök vagy fekete szalag veszi körül, melyre aranypillangók vannak hímezve, s róla gyakran ezüsttallérok lógnak le."

8 Ezt a nyakéktípust váltja fel az igen széles, szinte az egész melletelfedő fűzött gyöngyék. Alakja téglalap, mely körbeéri a nyakat. A megkötőszalagot a felső sor két végére kötötték. Ez a darab az 1960-as évek végén készült, így az üveggyöngyöket színes műanyag gyöngyök váltották fel. A kerek és hosszúkás gyöngyök (zöld, sárga, kék, fekete, fehér, piros, lila és aranyszínekben) alkotják a hálószerű mintát. A gyöngy csak később került az eladó tulajdonába, eredetileg a ruhához nem volt gyöngyék, amit az ing nyakán található szalag is megerősít. 9. Nyakbodor (V.87.46.10.1., h.: 31 cm, 2g rajz). A nyakbodor már a kiegészítők kategóriájába tartozik. Széles (7 cm) madeiracsipkéből készült a következő módon: a csipkét sűrűn berakták, és a rakásokat fehér cérnával varrták le. A felső szélétől egy cm-re, a csipke külső oldalán, két sor strasszt varrtak, mely nyakékként csillog viselés közben. A nyakbodort két fehér zsinór segítségével kötötték szorosan a nyakra. A megkötőt a fehér csipke két végére varrták, egy cm-re a felső szélétől. 10. Szalag (V.87.46.11.1., h.: 50 cm, 2h rajz). A sárközi lányok hajukat hátul egy ágba fonták. E hajfonat végére (farkára) és tövére kötötték a széles szalagot oly módon, hogy felülre került a keskenyebb, a hajfonat hosszúságával megegyező, sötétebb szalag, alulra a szélesebb és világosabb, a szoknya aljáig leérő szalag. Viseletünkhöz egy 3,5 cm széles, fehér alapon piros és kék virágokkal díszített selyemszalag tartozik. Megkötési módja a következő: a hosszú (kb. 100 cm) szalagot középen fogva kétoldalt visszahajtották és megfordították, a felül levő visszahajtásából adódó háromszög alakú csúcsot nem hajtották a szalag alá. Felülre varrták a fehér megkötőzsinórt, mellyel a hajfonathoz lehet erősíteni. Ez a szalag valószínűleg a haj tövére való. Legváltozatosabb formát (és egyben a legváltozóbbat) a női fejviseletek adják. A kislányok 3—4 éves koruktól kezdve a fokotok és a párta ötvözetéhez hasonló fejdíszt hordanak „.. .a gyermek fején egy magas, süveghez hasonló fejkötő, fekete csipkékből, s tetején nagy búb, csokor és virág... "

9 Garay János a Regélő 1833-as

10 számában a hajadonok viseletével kapcsolatban említi, hogy ünnepi alkalmakkor a pártát is felöltik. Ez a leírás még a tülök- vagy csücsökpártáról szól, ez azonban 1887-ben kihal, és 1890 után a 3 részből álló bársony terjed el. Ennek részei: homlokbársonyl középbársony, nagybársony. A közép- és a nagybársonyt művirágokkal, papírrózsákkal, gyöngyökkel díszítették. Az 1920-as évek végén már ez a párta is veszít a népszerűségéből, helyét a színes gyöngyös szalagok és tarkókötéses kendő váltja fel. Az új asszony az első gyermek születéséig szalagokkal díszített főkötőjét bíborkendővel boríthatta. A fátyolszerű anyagot, mely kb. másfél méter hosszú és 40 cm széles, egyik,ritkábban mindkét végét színes selyemszálakkal,aranyszálakkal hímezték,islangokat varrtak rá. Hat díszes tűvel erősítették fel, miután a nyak és az áll alatt több-; szőr körbetekerték, a végét a mellen tűzték meg. Az 1900-as évektől a tüll nagysága csökken, és az 1920-as évek után teljesen eltűnik. „Az új gyári kendők anyaga selyem, 8 Vasárnapi Újság, 1862., 21. sz., 244—45. 9 Katona, 1962., 121. 10 Garay, Regélő, 1833., 52. sz. 229