A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Extraordinary Forms of Purchase and Acquisition

nyire fővirágként. A kisméretű bütykösökön egyetlen virágként láthatjuk. Sok esetben annyira hasonlít a tulipánhoz, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, melyik a két díszítőelem közül. Gránátalma voltukat talán az bizonyítja, hogy a mezocsati tormákhoz hasonlóan középrészük mindig más színű, általában zöld, és felül szinte minden esetben megmaradt a sziklevél, ha átalakult formában is. Ugyanígy valószínű, hogy gránátalmának tekinthető az a mindkét műhelynél fellelhető motívum, amikor több eltérő színű vonal jelzi a középrész két oldalán a szirmokat, talán előzményüknek vélhetjük az 1840-es évek debreceni tálait. A középrész itt is minden esetben zöld színű. Ugyancsak gránátalma volta bizonyítékának tekinthető az a forma, amikor a középrész vonalakkal díszített, ami talán a gyümölcs tuskés külsejét érzékelteti. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az eddig tulipánnak emlegetett motívumok többségükben feltehetően gránátalma-ábrázolások (35. b, с rajz). ^ Egy virágmotívum szerepel még egy esetben mezőcsáti edényen, a szegfű. Debrecenből is csupán két előfordulását ismerjük Seres Mihálynál 1850-ből. Nemes Horváth Márton 1847-es miskáját díszíti igen hasonló formában (42. с rajz). A felsoroltakon túl még egy motívum közös a három műhely díszítőkmcseben, a szőlőfürt-, ananász- vagy pikkelyminta. 219