A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Extraordinary Forms of Purchase and Acquisition

P. Szalay Emőke A főbb közép-tiszai fazekasközpontok díszítménykincse A magyar népi kerámia kutatásának fő irányvonalait Domanovszky György adta meg 1953-ban a mezőcsáti fazekasságról szóló monografikus feldolgozásában.

1 Felismerése szerint a magyar népi kerámia a XVI. században kettős, török és habán hatásra indult el a színesedés, gazdagodás útján. A török hódoltság területén a következő századokban az alföldi központok alakultak ki, amelyeken belül kisebb egységek jöttek létre, ezek egyike a közép-tiszai stíluscsoport. Itt Debrecen szerepének fontosságát említi, és hozzákapcsolja Mezőcsátot és Tiszafüredet.

2 Füvessy Anikónak a tiszafüredi fazekasdinasztiákra vonatkozó kutatásai az eddig ismertnél korábbra viszik vissza a helyi fazekasok működését.

3 A három műhely kapcsolatára vonatkozóan Domanovszky György feltevését osztjuk, aki szerint Mezócsát Debrecen stílusából kiindulva alakította ki saját jellegzetes stílusát, amely ösztönzőleg hatott a többi műhelyre, elsősorban Tiszafüredre. A debreceni fazekasok által alkalmazott díszítőelemek

4 bemutatása után a három műhely motívumkincsének összehasonlításával kísérelem meg ezt a feltevést igazolni. Először a körülpontozással foglalkozunk. Debrecenben a XIX. században kedvelt megoldás mindkét műhelynél ritkán fordul elő, Mezőcsáton Rajczy Mihály 1843as madaras tálján virágot és levelet egyaránt pontsor szegélyez.

5 Egy kezdetleges miskán, amelyet éppen kidolgozatlan volta miatt tartott korainak Domanovszky György, hullámvonal két oldalán szárként alkalmazva helyezkednek el a pontok. Egy másik madaras tálján leveleket pontozott körbe. Egy 1849-es tálon, amelynek madara eltér ugyan a jellegzetes Rajczy-madártól, viszont a peremén ismét pontozást találunk.

6 Ez az előbbiek ismeretében, vagyis hogy Rajczy az egyetlen mezőcsáti mester, akinek hangsúlyos körülpontozását ismerjük, támasztja alá Domanovszky György feltételezését, aki ezt a tálat más jelek alapján hozzá kapcsolta. Tiszafüreden még kevesebb esetben látható körülpontozás. Sötétbarna pontsor övezi egy 1896-os késői bütykös virágait és egy hasonlóan egyszerű vörös színű bütykös mintáját.

7 Ugyanilyen szerepben találjuk egy kulacs oldalán és egy tálon. Ugyanakkor két valószínűleg korai díszes tálon zöld és vörös a pontok színe. 1 Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Budapest, 1953). 2 Uő: L m. 31-32. 3 Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázas kerámia kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. = Ethn. XC. (1979). 192-217. 4 P. Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszítménykincse. In: Déri Múzeum Évkönyve 1986. (Db., 1987). 349-365. 5 Domanovszky György: i. m. VI. tábla 18. kép. 6 Uő: Uo. XXVIII. tábla 98. kép. 7 Viski Károly: Tiszafüredi cserépedények (Budapest, 1932). 94. kép. 203