A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Dankó Imre: Rendkívüli vételformák, szerzési módok

kölcsönt vagy előleget, előlegszerű kölcsönt lehet rá felvenni vagy visszafizetni. A zá­logtárgy sokszor, különösen a régmúltban földbirtok is, visszaváltása előre megállapí­tott és egymásra kötelezőnek elismert rendszabályok szerint lehetséges volt. Ameny­nyiben a zálogtárgyat (zálogbirtokot) a zálog visszafizetésével visszaváltották, a zálo­got különleges bérletnekis minősíthetjük. A zálogok leginkább azáltal váltak saját bir­tokká, tulajdonokká, hogy a zálogösszeget nem tudták (legtöbbször pénz) a zálogügy­let megkötésekor megállapított időpontig visszafizetni. Ez a tulaj donváltó eljárás majdnem azonos a határidő be nem tartása következtében elveszett foglaló vagy elő­leg sorsával. Minthogy a zálogügyletnél igen fontosak a záloglás körülményei, szabá­lyai, például a dátumai, a zálogba adó és a zálogba vevő legtöbbször írásos szerződést — záloglevelet — készít. A záloglevelek legfontosabb eleme a zálog visszaváltásának pontos rögzítése. A feudalizmusban igen elterjedt a birtokok elzálogosítása (zálogbir­tok). Ilyen ügyleteket az állam is kötött különféle szervezetekkel, intézményekkel, sőt magánszemélyekkel is, mint például 1702-ben is a Jászkunságot a német lovagrend­nek való elzálogosításkor. 46 A tőkés gazdálkodási rend hozta létre a bankokkal szoro­san együttműködő zálogházakat. A zálogházak hatósági intézmények, amelyeknek egyik fő feladatuk volt az uzsora elleni küzdelem. Ugyanis a XVIII—XIX. században nagyon elszaporodott magánzálogházak egyrészt egészségtelenül magas, úgynevezett uzsorakamat mellett adtak kölcsönöket, illetve a zálogba venni kért tárgyakért, kü­lönféle értékekért nagyon kis zálogösszeget fizettek, eleve arra számítva, hogy a köl­csönöket nem tudják visszafizetni, a zálogtárgyakat nem tudják visszaváltani. A zálog­házakban lezajló zálogügyletek fontos kellékei a zálogjegyekvagy zálogcédulák, ame­lyek önmaguk is áruvá váltak. A zálogházak kulcsembere a becsüs, aki a zálogba adni kívánt tárgyat értékeli, az érte kifizetendő zálogdíj összegét megállapítja. Az anyagi­lag megszorult emberek zálogügyleteik során kétszer is bevételhez, pénzhez jutnak. Először is értékeik zálogba adásakor kapnak bizonyos zálogdíjat. Aztán pedig ak­kor szerezhetnek vele másodszor pénzt, tehetnek vele szert ismét jövedelemre, ami­kor a zálogcédulát — természetesen lejárta előtt — eladják. A zálogcédulákat felvá­sárlók csak azokat a zálogcédulákat veszik meg, amelyek kiváltása, a kiváltott zálog­tárgy eladása megfelelő haszonnal kecsegtet. 4 * 36. ZSAROLÁS, egyfajta vételkényszer. A zsaroló hallgatását veszik meg egy­szerivagy még inkább többszörös, folyamatosan fizetett (és általában mindig emelke­dő) összegekkel vagy egyéb értéktárgyakkal (legtöbbször ékszerekkel). A zsarolás minden fajtáját tiltják és keményen büntetik a törvények. Hogy ennek ellenére mégis van, az azzal magyarázható, hogy az így vagy úgy kompromittáltak inkább fizetnek, mintsem nyilvánosságra hozzák, hozassák az őket kompromittáló, hitelüket rontó, morális egzisztenciájukat veszélyeztető információkat. Az a tapasztalat, hogy a leg­több zsarolás valamiféle bűnténybe torkollik, mint megannyi más rendkívüli vételfor­ma is, ahogy azt az előzményekben is bőségesen láthattuk. 48 46 Illésy János: A Jászkun kerület eladása a német lovagrendnek. = Századok XXXIX. (1905) 22—39., 138—157.; Kiss József: A Jászkun kerület parasztsága a német lovagrend földesúri hatósága idején. (Bp., 1979.) 47 Zálogln: Tárkány Szűcs 1981. 356., 532.; Visszaváltási jog :Uo. 529.; Ágoston Péter: A magyar zá­logjogtörténete. (Bp., 1905.); Zálogjogln: Közgazdasági enciklopédia. IV. (Bp., é. n.) 1503—1507. hasáb.; Záloglevél, zálogházak: Uo. 1507-1508., 1508-1509.; Zálog: KK. 339.; Jelzálog: Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. I. (Eger, 1980.) 296—397.; Zálog, zálog­birtok: Uo. II. (Eger, 1980.) 1033-1034. 48 Zsarolásln: Pallas Nagy Lexikona. XVIII. (Bp., 1897.) 1197.; MNyTESz. III. (Bp., 1976.) 1211. ­Vö.: Uzsora: Uo. 1044—1045.; Uzovál: Uo. 1044.; Uzsora In: Közgazdasági enciklopédia. IV. (Bp., é. n.) 1201—1207. hasáb.; Tárkány Szűcs 1981. 624—827.; Uzsorakamat; uzsoratőke: KK. 322. 199

Next

/
Oldalképek
Tartalom