A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

felnőttek végezhették, a gyerekek ugyanakkor hozták kéz alá a palántokat, locsoltak, mindenben segédkeztek, ami a haladást előmozdította. Közben az asszonyok sóhajtoztak: „Jóisten, segíts meg ebben az évben is!", „Istenem, küldj egy kis esőt, hogy megfakadjon a zeller!" A leggondosabb ültetésnél is előfordul, hogy néhány százalék nem fakad meg. Ez már két-három nap múlva meglátszik. Ilyenkor a hiányzó töveket pótolják, hogy a tábla minél teltebb, egyenletesebb legyen. Optimális esetben egy holdra 27 000—28 000 palántát ültettek ki. A kipusztult töveket később is, egészen július elejéig pótolhatták, akkor még volt remény, hogy idejében beérhetett. Ültetés után kb. két hétig nem szabad kapálni, mert ezalatt gyökerezik le, s a friss gyökerek megbolygatása a növény pusztulását eredményezné. Azután kb. négyszer, némelykor ötször vagy még többször is megkapálták. (Újabban a kistermelők is vegyszeres gyomirtást alkalmaznak. A vegyszert az első kapálás után permetezik a földre, s akkor nem kell többször kapálni.) Régen úgy tudták, „a zeller duplán megfizeti az emberi erőt, a verejtéket".

41 Kézi kapáláshoz kisebb méretű, de hosszú nyelű kapát használtak, s ezzel egyszerre három sort fogtak fel. Ügyeltek, hogy egyetlen szál gyom se maradjon meg. A tövek közeléből kézzel húzták ki a gazt, hogy a kapával meg ne sértsék a növényt. A gondos kapás a földet ráhúzta a saját lábfejére, így mikor tovább lépett, nem látszott meg a lábnyoma. Sokan még hátra is nyúltak, s maguk után a földet elegyengették. A kivágott gyomnak a gyökerét fölfelé fordították, hogy az biztosan kiszáradjon. A munka végeztével a parcella végeit, szélét gondosan „felhúzták", azaz a kapával kiegyenlítették, hogy szép látványt nyújtson. Az 1930-as évektől kísérleteztek többféle húzó-, tolókapával is. Ilyet üzletben is lehetett venni, de olcsóbban megcsinálták helyi kovácsok. Kedvező talajviszonyok mellett ezekkel gyorsabban ment a munka, de nem lehetett vele olyan percíz munkát végezni, mint a szív alakú kiskapákkal. Egy-két gazda emlékszik a „csuklós fejű Rapid kapára", melyet az 1930-as években propagáltak a gyárak, de ez abban az időben túl drága volt ahhoz képest, amennyivel gyorsabban lehetett vele dolgozni, ezért nem terjedt el. Ma már senki sem ismeri. Nagyobb parcellákon már az 1930-as években lóvontatású ekekapával húzatták meg a zellersorok közeit. Ebben az esetben a tövek közötti részt mindig kézi kapával kellett megigazítani, a gyomoktól megtisztítani. Ilyenkor csakis kisméretű kerti kapákat lehetett használni, hogy a zeller leveleit le ne tördeljék, hiszen amikor a zeller már kifejlődött, levelei szinte teljesen beborították a földet. A tőhöz közeli gyomokat kézzel tépték ki. A kapáláson kívül a legújabb időkig a zeller más gondozást nem igényelt. A régiek emlékeznek rá, hogy valamikor gyökerezték is a zellert, vagyis nyár közepén a gumók oldalgyökereit levágták. Állítólag egyszer a debreceni piacon egy asszony megkérdezte a monostorpályi asszonyt: „— Mondja, miért olyan kerek a monostorpályi zeller? — Azért, mert minden tövet késsel körülvágnak" — volt a felelet. Ez talán az egykori gyökerezés műveletére utal. Ma gyökerezésre nincs szükség, mert a kinemesített „prágai zeller", melyet itt termesztenek, nem hajt oldalgyökereket. A nemesített zeller egyik újabb betegsége, hogy főleg a túlfejlett palántákból sok felmagzik, s ezáltal a gumója használhatatlanná válik. Ezen egyelőre csak a gondosabb műveléstechnikával, a kiültetési idő jó megválasztásával tudnak segíteni. A zeller augusztus elejétől kezd érni, de a kora őszi fagyokat is károsodás nélkül elviseli. Ezért a pénzszükségben levő háziasszonyok már augusztus végétől kezdik ás41 Uott. 11. 180