A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban
zellert. Márpedig Monostorpályi már a XVIII. század közepétől a majorsági gazdálkodás tipikus központja. A neoacquistica perek után itt is a kincstár kezébe került a földek nagy része, nem számítva néhány kis- és középnemes családot (Tihanyi, Miskolczy, Bagossy, Klobusitzky, Szunyogh), akik néhány száz holdjukkal kiemelkedtek a kisszámú telkes jobbágyok sorából. A kincstári birtokokat azután itt is élelmes nagybirtokosok szerezték meg. Az úrbérrendezéskor a Dráveczky, Eödönfi és a Csomaközy örökösök bírtak legtöbb földet. 23 1829-ben számottevő birtokkal rendelkeztek Tihanyi Tamás, Miskolczy András, Bernát Lajos, Paksi Kis József, Bónis Ferenc, a Molnár, Dolnay, Szartory családok. 24 A XIX. század második felében újabb birtokrészeket szereznek itt a Rapi, Lichtstein, Bortnyák, Marschkócsaládok, majd mindinkább kiemelkedik a Gorove család, akik a XX. század elején a falu 7722 kat. holdas határából mintegy 2200 holdat bírtak. A többi nem parasztbirtokos családok ekkor már csak 50—400 hold közötti kisebb birtoktestekkel rendelkeztek. 25 Az úrbéres jobbágyok telki állománya a XVIII. századi úrbérrendezéskor mintegy 340 hold volt. Ebből mintegy 220 hold szántó. 26 A XIX. század első évtizedében a terjedelmes határból mindössze 272 hold, vagyis a nagy határ alig több mint 5%-a volt a jobbágyok kezén. 1838-ban (1100 négyszögöllel számolva) a jobbágyok 801 hold és 124 négyszögölet, a zsellérek 97 hold 874 négyszögölet használhattak, ami 618 kat. holdnak felel meg. (Ebben nincs benne a mintegy 153 holdat kitevő közlegelő.) Igaz, a használható szántóföld 472 hold, de a telki állomány valamelyest így is szaporodott. 27 Az 1840-es évek elején újabb telekrendezés történt. S ekkor a jobbágyok és zsellérek már 667 hold földdel rendelkeztek (a községi és az egyházi földek nélkül, melyek még 107 holddal növelik a falu földjét). A legelő is nőtt, mert 195 és fél holdat tesz ki. Mindez 64 jobbágyilletőséget jelent, melyen kb. 164 jobbágycsalád él, de részesedik belőle 96 zsellércsalád is. (Egy „illetőség" tehát kb. 10 hold körüli átlagos földterületet jelent.) 28 A jobbágyfelszabadítás után valamelyest tovább javult az arány, de még ekkor is a 6969 holdat kitevő határból 5992 hold uradalmi birtok maradt, s az ekkorra már 1623 főt számláló falu parasztnépének csak 977 hold, vagyis 14% föld jutott. 29 Ha számításba vesszük, hogy a XIX. század végére a volt jobbágy-, paraszti földek is koncentrálódnak, vagyis jó néhány 50—60 holdas parasztgazdaság is kialakul, akkor azt kell látnunk, hogy a számban gyarapodó lakosság nagyobb része ekkor már az uradalmakból élő zsellér-, szegényparaszt volt, akik igen kevés saját földdel rendelkeztek. Monostorpályiban nemcsak a nagybirtokosok, de maguk a nagyobb gazdák sem foglalkoztak zellertermesztéssel, hanem ők alkalmasint feles művelésre adtak ki egyegy kedvezőbb fekvésű parcellát azt felvállaló kisparasztoknak. Ebből következik, hogy a zellertermesztés elsősorban a kis- és törpebirtokos parasztok s vállalkozó szellemű föld nélküli szegény emberek kezdeményezésére bontakozott ki, valamikor az 1863 utáni elkülönítések, földrendezések után. 30 Sajnos, források hiányában a kibontakozás történetét nagyon nehéz már felderíteni. Mint láttuk, a múlt századot megelőző források nem adnak hírt a zellertermesztésről. Az élő adatközlők ugyanakkor évszázadokra visszamenő hagyományokról tudnak, bár az elbeszélők adatait írásos em23 Urb. 1774. HBMLT. V. 651/a 1. 24 Uo. Monostorpályi iratai. 25 Bihar vármegye. (Bp., 1938.) 500. 26 Urb. 1774. 27 HBMLT. 65 l/a 2. 28 Uott. 29 Osváth i. m. 490. 30 Az 1863-ban készült részletes birtokrendezési térképen Keresztszeghy Antal mérnök még nem tüntet fel zöldségtermo határrészeket. HBMLT. BmT. 138. 173
