A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

Nem tud a monostorpályi zellerről Fényes Elek sem.

16 A közelmúltban Bársony István kigyűjtötte a Mária Terézia által kiadott „9 kérdőpont"-ra adott válaszokat, ezek gazdaságtörténeti vonatkozásait. Ezek szerint Monostorpályit a XVIII. század végén nem tartották számon a bihari zöldségtermelő faluk között, zellerről pedig szó sincs benne, pedig mint a tájon különleges „beneficium", bizonyára nem kerülte volna el az adatközlők figyelmét.

17 Egy 1838-ból való földkönyv 38 határnevet tüntet fel: Betűrendbe szedve: Bónis árka, Csattogó, Déllő, Epreskert, Esztári útnál, Farkasdomb, Folyás, Kisfolyás, Fövenyes, Füzeskert, Gombótás, Gőzhát, Halastó, Halastó és Erdő közt, Kanta-szűrű, Kiskút, Kis országút, Koldushát, Lapos, Lyánytó, Malomzug, Nagyhálás, Nagyjáró-út, Nagysziget, Német-szürű, Nyírerdő, Pályi út, Posta-út mellett, Púposhát, Sós-út, Szék, Szilfás alatt, Szőllőskert (-körül, -mellett), Tejfeles kút, Tüskés sziget, Völgyes.

19, 1863-tól kezdődően több éven át zajlott a volt jobbágyföldek elkülönülése, s ennek igen sok levéltári forrása maradt ránk, számtalan térképpel, határleírással, a falu belsőségeinek kimutatásával, a művelési ágak, termények felsorolásával stb., de e forrásokban a zellertermesztésre utaló adatot nem találunk.

19 Pesty Frigyes felhívására — készülő „Helységnévtára részére" — 1867. április 17-én Juhász Sándor főbíró és Nagy Gedeon jegyző részletes leírást adtak a faluról. Tudtak róla, hogy a falut régen „Érsekpályi"-nak hívták. Tudnak a „Paulini szerzetesek" ittlétéről, s szerintük a falu nevét a „Monasterium Pauli"-tól vette. A falu 1734-ből való pecsétjén a „Monostoros Pályi" felirat olvasható. Ismertetik továbbá az alábbi határneveket: Gőzhát: sík, fekete szántó; Folyásdűlő: sík szántó és kaszáló; nevét a közte folyó érről kapta; Simahalmi dűlő: részint szikes, részint fekete homokos és futóhomokos szántóföldek; Malomzug: futóhomokos szántóföld; Nyírerdő: nevét onnan vette, hogy a Nyír szélén van, különben tölgy- és szilfák termőhelye; Lapos: leginkább völgyes kaszáló, itt-ott szántófölddel vegyítve, közepén egy kis ér, mely Fövenyes nevet visel; Csonkás hajdan erdő, most egy részén szőlőskert, más része futóhomokos, hegyes-völgyes szántóföld; Sűrű: jelenleg is fennálló erdő; Czigánvám: hegyes-völgyes, sívó homokos szántó; Rákóczi-tiszta: kaszáló a Nyírerdő közepén; Sziget: hajdan erdő, most hegyes-völgyes, homokos szántó; Bánókút: rétes hely (A hagyomány szerint Bonaparte tanyázóhelye volt); Ördögárok: mai napig látszó árok, mely a tatárjárás alkalmával a lakosok részére védelemhelyül szolgált, s keresztülmegy az egész határon.

20 Sem az 1838-as felmérés, sem a jelentés készítői nem szólnak a zellertermő földekről. De nem tud a zellertermesztésről a táj jó ismerője, Osváth Pál sem. Őszerinte Monostorpályi terményei közül „említést érdemel a dohány".

21 Ezek után azt kell feltételeznünk, hogy a zeller szántóföldi termesztése itt is később terjedt el.

22 Ez bizonyos mértékben a birtokviszonyokkal is magyarázható. Az adatközlők egyhangú véleménye szerint a majorsági nagybirtokokon nem termeltek 16 Fényes Elek. Geogr. Szót. 1851. III. 191. 17 Bársony István: A paraszti gazdálkodás feltételei és lehetőségei a XVIII. sz.-i Bihar megyében. In: Magyar történeti tanulmányok. XVIII. (Szerk. Szendrey István Debr. 1985) 33. 18 HBMLT. V. 651/a 1., 2., 3. 19 Uott. 2. Földmérői kimutatás. 1832. 20 Pesty Frigyes: Helységnévtár. 51.: Az Ördögárok problémája ma már tisztázódott. M. Nepper ibolya: Az ördög árka. (Db., 1986. Ismertető a nagycserei erdőben helyreállított Ördögárokrészlethez.) 21 Osváth Pál: Bihar vm. sárréti járásának leírása. (Nagyvárad, 1975.) 490. 22 A zeller Hajdúnánáson is „később honosodott meg". Itt sokáig „búgórépá"-nak nevezték, mert állítólag a nemi potenciát fokozza. Magi Béla: A kertészet és szőlőművelés hagyományai Hajdúnánáson. Kézirat. DMNA. 2161/85. 171