A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

Az egykor híres, nagy forgalmú csárda ma nagyon elhanyagolt állapotban van. A vásártér megszűnésével átalakították az épületet, az út felőli oldalon az ivóba ajtót nyitottak, míg az eredeti, tornác felőli bejáratot befalazták. Ennek az lett az eredménye, hogy minden helyiséget zsákszerűén, egymáson keresztül lehet megközelíteni. Az ivóban az eredeti famennyezet jó állapotban megvan, a pitvart és a füstös konyhát kibontották és ivóvá alakították át. A tornác utolsó nyílása be van falazva, de jól látszik a pillérektől elváló befalazás. Az egykor náddal fedett épületet szürke palafedés borítja, nemcsak a tetőn, hanem az oromzaton is, ami igen kedvezőtlenül hat. Az épület összképe igen erős leromlást mutat, a támpillérek meg vannak rogyva. Az épületet a Derecskéi ÁFÉSZ üzemelteti. A csárdának irodalmi vonatkozásai is vannak, hiszen Csokonai és Petőfi is járhatott a csárdában. Csokonai Debrecenből Hajdúbagoson át ment Nagyváradra Rhédeiné Kátsándi Terézia temetésére, és meg is szállt Bagoson Szikszai Györgynél. Valószínű, hogy a csárdába is betérhetett. Petőfi 1843 őszén bihari utazásáról írt Bajza Józsefnek, megemlítve, hogy Demjén Mihály társaságában Debrecenből Diószegre ment. így át kellett utazni Bagoson, érintve a híres csárdát. Valószínű, hogy vándorszínész-társulat tagjaként is járt Bagoson Petőfi. Nagyvárad felé Debrecenből a Váradi kapun át is vitt út Hosszúpályi irányában. Az elpusztult Boldogfalva földesurai közül a Ghilányi család 1728-ban építtette fel italmérését a Váradi kapu közelében.

44 A többszörösen átalakított épület az ötvenes években még italmérés volt, ma autósboltként működik. Tovább haladva a régi váradi úton Hosszúpályi felé, Szabótiszta volt csárdaépületét találjuk. Szabótiszta csárdája 1783-ban épült, főleg éjszakai pihenőként szolgált. Szekérállása az út másik oldalán volt, ennek már nyoma sincsen. Az épület ma lakóház. A szép arányú tornác, a pitvar és a füstöskonyha boltívei, a jó arányú pince ma még eredeti elemei az épületnek. 1954-ben szűnt meg csárdaként működni. Nagy kár, hogy az eredeti ablakok egy részét jellegtelen, az épülethez nem illő kialakításúval cserélték fel. A Várad felé vezető út egyik legjelentősebb állomása a kismarjai Samarja csárda volt. A 18. sz. közepén épült parasztklasszicista épületet — mely eredetiségében és méreteiben a hortobágyihoz volt mérhető — 1970-ben bontották el. Szekérállását, melyet 1768-ban építettek, még 1918-ban lebontották. A csapszéket némelykor árendába adták, de legtöbbször a tanács maga kezelte. Ilyenkor konvencionális csaplárosokat tartottak, akik tevékenységét borbíró ellenőrizte. A csárda forgalma az évi három országos vásár alkalmával volt a legjelentősebb. Varga Gyula ír a csárdáról, és közli annak 1824-ben készült részletes leltárát, a kilincstől a lócáig egyaránt.

45 Visszafordulva Debrecen felé Mikepércs Debrecen felőli határában állt az 1760 körül épült híres Rózsás csárda. 1970 körül bontották el. Az erőteljes felépítésű, nagyméretű, kitűnő elhelyezkedésű épület láttán értelmetlenül állunk a lerombolok közönye előtt. Az épület falán árulkodik a felirat: a földművesszövetkezet 2. sz. italboltja. A köztulajdont, úgy látszik, sokáig lehetett (és sajnos még mindig lehet) büntetlenül elpusztítani. Végezetül a Debrecenhez vonzható csárdákról és italmérésekről szólunk. A nyúlási és a Ghilányi fogadókról már írtunk. A Ghilányi fogadó közelében állt a földbe 44 HBML. Rajz 317. Ún. Ghilányi vendégfogadónak kiterjedése és a rajta lévő épületnek rajzolatja. Köhler György 1835. Szepes stb. iratok 2071. szám. 29X45 cm. Boldogfalva és Debrecen város árka között fekvő vendégfogadó rajza feltünteti a szekérállás, a szobák, az udvar, a kert, a kút alaprajzát. 45 Varga Gyula: Egy falu az országban. Kismarja életrajza a felszabadulásig. Agrártörténeti tanulmányok. (Bp., 1960.) 163