A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

Kosdi Attila építész 1979-ben rövid tanulmányterv keretében annak a véleményének adott hangot, hogy a csárda keleti oldali szárnya az 1781 előtti — tehát a régebbi —, és a nyugati barokk szárny épült 178 l-ben, majd a két épületet összeépítették. Úgy érzem, Kosdi Attilának van igaza. A 18. sz. második felében épült csárdák alakja, elrendezése (látóképi, kadarcsi) a keleti L alakú épületszárnnyal rokon. A boltozatok rendszere sem tartalmaz ellentmondást. A csárdának nélkülözhetetlen kelléke volt a pince a csaknem mindig L alakú épület egyik szárnya alatt. Az 1781-ben épült ház nem tartalmazott pincét, mert nyilván megvolt a másik épület alatt. A pusztai kocsmára szükség volt, az új épület ahhoz „túl jó" volt, és a vendégszobák mellett a csárda hagyományos helyiségei nem férhettek el benne. Az is teljesen valószínűtlen, hogy a barokk térelrendezéshez egy teljesen népi építészetre jellemző új bővítés kapjon helyet. Döntő érv lehet, hogy az L alakú épület nyugati oldali padlásának tűzfalában bevilágító körablak helye van, ami azt bizonyítja, hogy szabad homlokzati végfal volt! Figyelmet érdemel az is, hogy minden építési fázisra van csaknem adat, de egy ilyen nagy volumenűre nem. Valószínű, hogy már a pince megkutatása is sok eredményt adhatna, de megnyugtatót csak egy teljes épület- és vakolatkutatás hozhat. A hipotézis tehát az, hogy az 1737- és 1777-ben kialakult épület adja a keleti L alakú szárny jó részét — ez a csárdaépület —, amelyik mellé önállóan épül 1781ben az új vendégfogadó. A két épületrészt (boltozott és alápincézett) szobákkal később összekötik. Az is nagyon valószínű, hogy az 178l-es építkezés idején a régi épületet is bizonyos mértékben javítják vagy bővítik! 1815-ben az új bérlő, Bihari Ferenc az elődjétől, Kovács Mihálytól a következő helyiségeket vette át a fogadóban: hét vendégszobát, egy borivó házat, vendéglősi lakószobát oldalszobával, cselédszobát, konyhát, két konyha-kamrát, folyosót. A helyiségeket boglyakályha és öntöttvas kemencék fűtötték. A megnövekedett csárda déli homlokzatát most már 15 boltívvel kialakított árkádos folyosó díszítette, amely közül a kisebb ív a bejáróul szolgált. Később a szélső két ívet befalazták, és a mainak megfelelő, 13 árkádíves folyosó fut végig a déli homlokzaton, közel azonos ritmust adva. 1880-ban a forgalom megnövekedésével a keleti szárny északi végébe négy vendégszobát építenek sík mennyezettel. Bővítik a konyhai részt is.

24 1960-ban a konyhai szárnyat jelentősen megbóvítik az udvar felé, a vendégfogadó részben pedig a szobákat előtérrel és fürdőszobával látják el. 1982-ben a keleti szárny északi végét vendéglőtérré alakítják át, megváltozik a söntés elhelyezése, a csárdatérben a kályhák (kemencék) mellett megjelenik a központi fűtés. A zsindelyfedést a múlt század végén cserépfedés váltotta fel. A csárda eredeti berendezése a második világháborúban elpusztult, a mai berendezések megfelelnek a Hortobágy környéki népies bútoroknak. A csárdán Füredi Richárd 1923-ban készült művészi emléktáblája hirdeti, hogy Petőfi Sándor 1842-ben a csárdában írta a „Hortobágyi korcsmárosné angyalom" kezdetű népies dalát. Zoltai Lajos kutatása alapján tudjuk, hogy ekkor a korcsmárosné Héczei Szabó Antal felesége, Péchy Viktória volt. A csárda épületével szemben, az út másik oldalán van a szekérállás, melyet a régi épület helyén 1785-ben újonnan építettek fel. Az állás épületét 1953-ban gépjavító műhellyé alakították át, és térrendszerét felszabdalták. Az újólag készült műemléki helyreállítás után pásztormúzeum céljára lett átalakítva az épület, de nem az eredeti kapunyílásméretekkel és kialakítással. A hortobágyi csárda és a kialakult műemléki 24 HBML. Rajz 1089. Hortobágyi csárda bővítési terve. Borsos főmérnök 1909. HBML. IV. B. 1406/j. 38. doboz. 70/1911. levéltári szám. 21X33 cm. 143