A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Gellér Ferenc. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon

6. kép Üj épületek a kishortobágyi csárda mellett 1761 őszén a mátai és a nádudvari utak találkozásánál — a Kadarcs partján — új csárdát állít, mely egyelőre földkunyhó és istálló, majd 1762-ben vályogból átépítve készül. A csárda helyét Veresmarti János szenátor szemelte ki. Az épületet eleinte elepi, kóudvari vendégfogadónak nevezik, csak később kapja a kadarcsi csárda nevet. Hét öl széles, húsz öl hosszú szekérállása van az 1840-es években. A csárda a város tulajdona volt. Árverés útján adták ki haszonbérbe, három évre a legtöbbet ígérőnek, a hozzá tartozó Elepi puszta haszonélvezetével együtt. 1871. aug. 16-án tartott árverésen Csonka Dániel 866 Rh forint értékben vette haszonbérbe az elepi vendégfogadót. A szerződés kötelezi a haszonbérbe vevőt az épület állagának megőrzésére és meghatározott italok tartására. Az épület állaga nagyon leromlott lehetett, mert 1842. dec. 24-én a város tanácsülésén vetették fel a kadarcsi vendégfogadó és állásépületének „kiigazíttatásának és helyrehozatalának" szükségességét, melyet 1843-ban újólag megvizsgálnak. A jelentések egy része a falak újbóli rakásának szükségességéről ír. A csárda felújítására tervet és költségvetést a jónevű debreceni kőművesmester, Köhler György ad 1843ban.

21 Köhler már 1827-ben ajánlatot ad a hortobágyi kőhíd átépítésére (kilenc nyílást tervezett), és б építette 1821-ben a Nagytemplom két tornyát összekötő pilaszteres, kővázas mellvédfalat. Előterjesztése 12 600 tégla, 25 köböl mész, 35 szekér ho21 HBML. Rajz 288. A kadarcsi vendégfogadónak rajzolattya. Köhler György kőművesmester, 1842. szept, 11. Rel. civ. Debr. 608/1843. 50X37 cm. A rajz mellékletét képezi az ácsmunkák ábrája. 138