A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

A Jelszabadulás után A Hortobágy hasznosításának kérdése újult erővel kerül napirendre 1945 után.

141 A nagyivániakat a Hortobágy DNY-i részére akarták telepíteni, hogy a legelő egy részét szántóként műveljék. Csak többszöri tárgyalás után sikerült a tervet ejteni. Ez a terület csak vízrendezés s egyéb kultúrtechnikai munkálatok elvégzése után vált volna alkalmassá művelésre. De az sem elhanyagolandó, hogy a Hortobágyot a debreceni löszhát kiegészítő részének tekintik mint annak kizárólagos nyári legelőjét. 1945. augusztus 7-én Debrecen törvényhatósága jóváhagyta azt a haszonbérleti szerződést, amely átadja a területet a Jóvátételi Hivatalnak 1946. január 1.—1947. december 31ig. 1948-tól a magyar állam a haszonbérlő. Az FM és Debrecen között folyó tárgyalások során állapodnak meg az 1999. december 31-i határidőben. Az FM Állattenyésztési Vállalata támogatja az öntözött rét-, legelőgazdálkodás bevezetését, állattenyésztési mintagazdaságok fölállítását, elismerve a város gazdáinak jogos igényét a Hortobágyon folyó állattartáshoz, legeltetéshez. Létrejönnek az államigazdaságok: Árkus, Borsós, Elep, Ohat, Borzas központokkal. Az 1950-es évek közepén márközei 54 000kat. h. fölött rendelkeznek. Gazdálkodásukhoz az államtól igen jelentőstámogatást kapnak. Az összterületből a szántó 17 255 kat. h. -dal, az ősgyep 26 866 kat. h. dal részesedik. A jórészt friss törésű részeken búzából 10—12 q-t, kukoricából — májusi morzsoltra átszámítva — 10—11 q-t, rizsből 9—10 q-t, pillangósszénából 14— 17 q-t takarítanak be holdanként. A rizstelep 8250 kat. h.-at, az öntözött szántóföldi növénytermesztés 2519 kat. h.-at, az öntözött legelő 4259 kat. h.-at, míg a halastó — újabb tavak kiépítésével — 3190 kat. h.-at foglal el. Az eredmények méltatása mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a Hortobágy erre az időre a magyar mezőgazdaság „kísérleti terepévé" vált. A nagyszabású tervek jó része egyáltalán meg sem valósult, ami pedig testet öltött, nem azt eredményezte, amit vártak tőle. Sok előre nem látható nehézség merült föl. Problémát jelentett a monokulturális termelés, az öntözés műszaki háttere, az új körülményekhez igazodó növényfajták hiányoztak, amit egyéb visszahúzó tényezők csak súlyosbítottak. Nem beszélve az ökológiai törvényszerűségek megsértéséről. A Jegelőből nyert szántóföld

142 víztartalma az árnyékadó vegetáció eltűnésével fokozatosan csökken, bár a talaj mésztartalma valamelyest növekszik, viszont a humusztartalom is mérséklődik. Mindezt ellensúlyozhatjuk a talajtípushoz igazodó agrotechnikával, közte a táperő-visszapótlással. De különösen nehéz ennek megvalósítása olyan szélsőséges területen, mint a Hortobágy.

143 Az 1960. évi rendelet alapján a hat állami gazdaság egyesült, s 1964. január 1. óta kerületi rendszerben gazdálkodik.

144 A nagyüzemi keretek ellenére az intenzívebb gazdálkodás kiteljesedése még napjainkban sem veszített időszerűségéből. A meglevő — évszázados — problémák újakkal egészültek ki. Két alapvető kérdést kell megoldani:

145 a) a tiszalöki öntözőrendszer, illetve az öntözés műszaki alapjainak megteremtése, a vele kapcsolatos szántóföldi növénytermesztés, legelőgazdálkodás számos részletkérdésének — jó néhány önmagában sem lebecsülendő — tisztázása, b) a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozása 1972-ben, amely hazánkban elsőként vetette föl a ter141 Bodó Imre—Salamon Ferenc: A Hortobágy mezőgazdasága. In: Hortobágy. (Szerk.: Kovács Gergelyné—Salamon Ferenc. Bp., 1976.) 115—177. A felszabadulás utáni helyzetről: 162—177., lásd még: Szakácsi (1958): 19—20. Lásd később: Hortobágy (1976). 142 Erdősi Ferenc—

Lehmann Antal: A környezetváltozás és hatásai. (Bp., 1984.) 142. 143 Gyárfás (1925) 222—234., 155—156. Gyárfás József hangsúlyozza, hogy a szárazság károsító hatását a szik csak tovább fokozza. 144 Hortobágy (1976): 163. 145 Ua.: 174. 123