A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

Mátán összesen: Borsóson 60,70 kat. h. szántó 21,80 kat. h. rét 37,50 kat. h. út, árok, csatorna 110,00 kat. h. 85,08 kat. h. 13,64 kat. h. 6,50 kat. h. 794,78 legelő 309,00 kat. h. 24,00 kat. h. szántó rét gyümölcsös (utána telepítve) víztározó adómentes terület összesen: Mindösszesen. 1233,00 kat. h. 1343,00 kat. h. Ez a gazdaság 1939-ben kezdi el működését — a háborús évek ellenére -— a felszabadulás után életre hívott állami gazdaság megszervezéséig. Amint Szakácsi János leszögezi: nem véletlen az öntözendő szántóterület és az ősgyep közötti 1 : 5-ös arány, jelzi a gazdaságosság határát. Az FM 1933-tól az 1940-es évek elejéig szüneteltette a talajjavítás állami támogatását,'

14 bár Herke Sándort kinevezték talajjavítási miniszteri biztossá, a háborús évek lekötötték a nemzet erőforrásait, így gyakorlati jelentősége nem volt. A hasznosítás taglalásakor számításba kell venni a fásítást is. Ezzel már próbálkoztak a XIX. század utolsó harmadában.

115 A 10 kat. h. alatti szórványerdők telepítése az állatállomány védelmét szolgálta, de egyúttal takarmányt is adott. Egy idő elteltével a szórványerdőket részben kiirtották. Ecsedi István szil-, fűz-, kó'risfa ültetését javasolta, jórészt az utak, csatornák mellett. Lódy József viszont az akácot tartotta megfelelőnek. Az 1923. évi XIX. te. az alföldi erdőtelepítésekről, gazdasági fásításról intézkedik.

116 A város is megteszi a kellő lépéseket ez ügyben. Már korábban az állami erdőhivatal

117 az ún. hátak fásítását ajánlotta, amitől a mélyebben fekvő részek sótartalmának csökkenését várták. Mindez kedvezett az újrafuvesedésnek. Az erdőtörvény megjelenése után a város is elrendeli a szórványerdők és fasorok telepítését, ennek érdekében faiskolát is létesített. A városi tanács 1927-ben elfogadja a Hortobágy fásítási programját, amely első lépésben kb. 50 kat. h. erdősítését tűzte ki célul Mátán. Az erdősítés szakmai kivitelezésében — a későbbiekben — részt vett Tikos Béla is, különösen a szikes területeken.

118 Megemlíthetjük még Béky Albertet s Magyar Pá/t,

u9 kinek a püspökladányi erdészeti állomáson módjában állt az egész kérdéssel foglalkozni. Milyen előnnyel kecsegtettek az erdősávok egy olyan területen, mint a Hortobágy? Elsősorban a mezőgazdasági termelés feltételeit hivatottak javítani: vízgazdálkodás, talajvédelem, mikroklíma stb. Másodsorban a fagazdálkodást szolgálják, s egyben módosítják az emberi környezetet.

120 Mielőtt értékelnénk röviden az egész fásítási programot, vegyük szemügyre, hogy miként végezték — végzik — az ilyen típusú telepítéseket. A főerdősávokat a sík vidéken a vegetációs időszakban leggyakoribb szélirányra merőlegesen ültetik, melyeknek egymás közötti távolsága lösztalajon 600 m, szikesen 400 m. A keresztsávok távolsága 1000—1500 m között válto114 Balleneyger^Finály (1963): 155. 115 Vjlaky (1972—74): 360—361. 116 Földmívelésügyi igazgatás. (Szerk.: Máté Imre. Bp., 1936.) 374., 376. 117 115. jzet. 118 Surányi Béla: Akinek az erdő volt az élete: Tikos Béla. — 119 Magyar Pál: Alföld-fásítás. (Bp., I960.) 1.7. 120 Erdészeti, vadászati, faipari lexikon. (Szerk.: Ákos László Hajdú-bihari Napló, 1986. 98. sz. 11. 1964.) 461—462. Bp. 118