A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században

veivel, őt is foglalkoztatta a legelőgazdaságok létesítésének a gondolata. A Bíró-féle terv közel 3 millió pengőt emésztett volna föl, amit az FM nem vállalt. A Hortobágy hasznosításának időszerűségét tükrözi az is, hogy a város szinte valamennyi fóruma hallatta szavát, közte a „Debreceni Társadalomtudományi Kör" is:

96 Kovács József véleménye szerint sok minta szükséges a Hortobágy agrogeológiájának fölméréséhez, mivel egy-egy kat. h.-on 4—5 talajféleség is előfordul. Az alapos botanikai föltérképezés esetleg segíthet a viszonyhoz jól idomult leendő kultúrfajták-, -fajok kiválasztásában. Megfontoltan kell kijelölni a szántóföldi művelésre alkalmas termő szikeseket s a halgazdaság helyét. 1934-ben

97 a DGL a hortobágyi közlegelő öntözéséről szólva megjegyzi, hogy „.. .kicsiny próbálkozás az egész..." Valójában a Hortobágy folyón leszaladó téli vízmennyiség megfogásáról és kivezetéséről van szó, ami csak később öltene testet. Ehhez gátat, zsilipet kellene építeni, só't hidat átalakítani. Lényegében megindult egy öntözési kísérlet, amitől még nagyon távol esik az egész Hortobágy öntözése. A korszerűbb hasznosítás mellett szólt, hogy az 1930-as

98 évek elején 1 kat. h.-ra csak 3,5 pengő tiszta jövedelem jutott, így „tiszta veszteséggel jár rájuk nézve a hortobágyi jószágtartás" — állapítja meg Debreczeni Jenő, ráirányítva újra a figyelmet az átfogó rendezésre. Ezt melegen üdvözölte a DGE is. Az öntözés lehetősége csillant föl újólag, amikor elképzelés született a belvíz összegyűjtésére." De az Armentesítő Társulat elállt tervétől, miközben az FM kezdeményezte egy csapavíz-tározó építését. Az 1934 októberében, Debrecenben tartott értekezleten a Borsós-réten megépítendő—1000—1200 kat. h. — víztárolóról határoztak. Az építkezés a következő évben elkezdődött, amit az Ármentesítő Társulat is támogatott. Mivel a kísérleti gazdálkodás költségeit

100 a város nem tudta fedezni, 1938-ban az Országos Öntözésügyi Hivatalnak bérbe adta a borsósi víztározót és öntözőművet, allO kat. h. -as mátai kísérleti teleppel együtt. A város állattartó gazdái 500 kat. h. -on továbbra is legeltethettek. A bérbeadás ellen a DGE és a Hortobágyi Intézőbizottság erélyesen tiltakozott, eredmény nélkül. A Borsós-lapos ügyét a törvényhatósági bizottság is napirendjére tűzte.

101 A szakértői vélemény ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy .. .„a Hortobágyon mindaddig, míg megfelelő minőségű és bőségű öntözővizet nem találnak, nagyobb méretű öntözéssel kapcsolatos talajjavításról szó sem lehet, mert a befektetett munka és költségek megtérülése nemcsak elmaradhat, hanem egyben ezzel az öntözött terület is jobban leromlik." A DGE szócsöve (DGL) sürgeti a Borsóson létesített tárolómedence révén megindított kísérletek fölfüggesztését, amíg a Tisza vizét szállító nagy öntözőcsatornák el nem készülnek. Mert .. .„a Borsóslapos... inkább legyen jó közlegelő, mint kísérletek útján elrontott rossz kaszáló". (Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy a bőséges víz hiánya kedvezőtlenül hatott a halastavak gazdaságosságára is.) Ha vizsgáljuk a Hortobágy hasznosításának a történetét, kitűnik, hogy a korabeli vezetés, az érdekeltek figyelmen kívül hagytak egy lényeges szempontot, ti., hogy az „ősállapot" már a múlté, ezt már visszaállítani nem lehet. Tehát mindenféle olyan terv, amely erre irányul, eleve kudarcra van ítélve. Bár el kell ismerni, hogy a területvesztés okozta sokk kihatott a görcsös erőfeszítésekre. A „Mentsük a menthetőt" 96 Kovács József: A Hortobágy hasznosításának alapfeltétele, (é. n.) 10—11. 97 DGL, 1934. 43—44. sz. 1—2. 98 Ua.: 1930. 5. sz. 4—5. 99 95. jzet. 100 Ua.: 359. 101 DGL, 1938. 3—4. sz. 1—3., lásd még: Ujlaky (1972—74): 358-359. 115