A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Történelem, műemlékvédelem - Surányi Béla: A Hortobágy hasznosításának kérdése a XIX–XX. században
A Hortobágy hasznosításának, Debrecen gazdálkodásában betöltött szerepének taglalásakor szorosan csak a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés érdekében kifejtett erőfeszítéseket vesszük figyelembe. Itt gondolnunk kell a növénytermesztésbe bevont területek bővítésére s ennek érdekében egy hatékony gazdálkodási vertikum kialakítására, az állattenyésztés gazdaságosabb formáinak létrehozására, beleértve a legelőgazdálkodás fölkarolását. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés „belterjesítése" egy sor termelési, technológiai kérdést vet föl — közéjük tartozik a fajtaváltás is —, aminek kibontása meghaladja a tanulmány terjedelmét. A Hortobágyon a szántóföldi művelés 25 újólag a XVII. század vége felé indult meg a növénytermesztésre alkalmas területeken. Az időnként bevetett pusztarészeken főleg gabonaféléket termeltek. A gazdálkodás gerincét azonban az állattartás nyújtotta. A nagy kiterjedésű terület legelőként, kaszálóként hasznosult. Az 1878. évi rendszabályok rögzítették a legeltetési jogokat, kötelességeket, ami lényegében 1944-ig fönnmaradt. 26 1858-ban 27 a városnak szándékában állt, hogy a Hortobágyot 20 parcellára (táblára) osztva bérbe adja a gazdáknak, sőt szó esett kb. 15 000 kat. h. szántóként való bérleti hasznosításáról is. A Tisza szabályozása nagyrészt módosította a Hortobágy természeti adottságait, s ezt a gazdaközönség nem hagyta szó nélkül. Már 1862-ben 28 kifogásolták azt, hogy a város jelentős kárt szenved az ármentesítésből adódó szikesedés miatt a Hortobágyon, s egyúttal kérték az illetékeseket, biztosítsanak vizet a Tiszából az Árkus (Árkos) — a Hortobágyot DK-i irányban metsző vízfolyás — és a Kadarcs — a Hortobágy folyó ikertestvére — részére. De hallatják szavukat azok is, akik a szabályozás mellett kardoskodnak. 29 Az 1863-as pusztító aszály külön hangsúlyt kölcsönöz az Alföld megoldatlan mezőgazdasági problémáinak, 30 aminek egyik összetevője: az öntözés. 31 Ekkor kiszáradt még a Hortobágy folyó is. S a javaslattevő Farkas Ferenc és Simonffy Imre — a jövőre nézve — indítványozta a folyó csatornázását, illetve öntözésre való fölhasználását. Komlóssy Imre 32 kifejti a fásítás jelentőségét, ami azonban már túlmutat a Hortobágy határain, s az egész Alföld fásításának gondolatát veti föl. Síkraszállt egy hajózható és öntözésre alkalmas csatornarendszer kiépítése mellett is a Hortobágy területén. Debrecenben 1862. december 14-én 33 tartott értekezlet is az öntözés érdekében zajlott le, s a részvényesek 34 összeírása is megindult. 25 Béres (1975): 133. 26 Ujlaky Zoltán: A Hortobágy hasznosításának: problémái a XIX. század végen és a XX. század első felében. In: Műveltség és hagyomány XV XVI. (Db., 1972—74.) 341. Lásd később: Ujlaky (1972—74). 27 Ua.: 342. 28 Hortobágy (Hgy), 1862. febr. 21. Lásd még: Zoltai Lajos: Debrecen vizei. (Db., 1935.) 5., 17. Hgy, 1862. dec. 25.: szó esik az aszályról s magáról a szabályozásról. Hgy, 1863. jan. 25.: A tiszai gátak kedvezőtlen hatása a Hortobágyra. Hgy, 1863. febr. 1.: A Tisza-szabályozás következménye a Hortobágy elszikesedése s a csatornázás szükségessége. 29 Kováts István: Észrevételek a Hortobágy с cikkre. Hgy, 1863. márc. 22. A szerző ecseteli a régi árvizek kártételeit. 30 Hgy, 1863. júl. 2.: Hajózható víziút létesítése. A Hortobágy és a Nyírség öntözése. A mocsarak lecsapolásának káros hatása a Hortobágyra, a Bánságra, Borsod és Zemplén megyékre. 31 Farkas Ferenc—Simonffy Imre: A debreceni kereskedelmi és iparkamara felterjesztése az Alföldön uralkodó szárazság okozta bajok enyhítése tárgyában. Hgy, 1863. júl. 12. Lásd még: Abonyi István királyi helytartósági tanácsos intézkedései. Hgy, 1863. júl. 19.: Áttekinti a szabályozás munkálatait, fölvázolja a Hortobágy, a Kösely, a Berettyó, a Körös és Tisza összekötésének lehetőségét, valamint a Hortobágy puszta csatornázását. 32 Komlóssy Imre: Ültessünk mielőbb élőfát. Hgy, 1863. júl. 19—26. 33 Hgy, 1862. nov. 22. 34 Ua.: 1863. dec. 6. Lásd még: ua.: 1863. dec. 13.: A debreceni csatornaügyről. Az István-gőzmalom 10 000 Ft-ot jegyzett. Molnár György: A debreceni csatornaügy.: Uo. 104
