A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

utcatérképe a nyugati kertet két néven is nevezi: Kálvin tér, s zárójelben Egyház tér. Tudomásunk szerint 1922-ben a keleti kertet nevezték el Kálvin térnek, és nem a nyugatit. A zárójeles megnevezés: Egyház tér, visszamutat az 1915-ös térkép adatára. A mai Kossuth tér és keleti kert nincs megnevezve. Ez annál feltűnőbb, mert a Csokonai- és Kossuth-szobrok is be vannak jelölve, ami aprólékosságra mutat, különösen utcatérképnél. Borsos József műszaki tanácsos Debrecen szabad királyi város szabályozási térképén, 1930-ban, szintén a Nagytemplom és a kollégium közötti részt nevezi Kálvin térnek. A templom előtti és a kollégium melletti (keleti kert) tereknek nevük nincs. A Kossuth-szobor be van írva, de nincs berajzolva. A felsorolt térképek adatait egybevetve megállapítható, hogy az elnevezésekben elég zűrzavar uralkodott, s a régi térképek adatai meglehetősen hiányosak. Összegezve az adatokat, a vizsgált terek névváltozata a következőképpen alakul: Leginkább állandó a mai Kossuth tér neve. Az itt részletesen ismertetett, 1828—59 között, 1864-ben, 1874-ben, 1876-ban, 1879-ben és 1898-ban készült térképeken egységesen Egyháztérnek nevezik. Neve az egész múlt században nem változott. Arra külön utaltunk, hogy az 1874-es térképen az Egyháztér nyúlványa volt a Főtér. A mai Emlékkert — nyugati kert — neve a múlt században szintén nem változott. Pfansmid Kálmán 1864-ben, Luchs Samu 1874-ben és Benedek Sándor 1892-ben készített térképein következetesen Emlékkert a neve. A XX. század három első évtizedében azonban kétszer is változott a neve. A Debreceni Nagytemplom tervrajzain 1915-ben Egyháztér; Antalfy József utcatérképén 1929-ben kettős néven szerepel: Kálvin tér (Egyház tér); 1930-ban Borsos József szabályozási térképén Kálvin tér. A mai Kálvin tér — keleti kert — már a múlt században két nevet viselt. Létesítésétől kezdve Emlékkert a neve. 1875-ben Luchs Samu térképén is így szerepel. De már 1892-ben Benedek Sándor helyszínrajzán Csokonai-kert. 1922-től pedig a mai napig Kálvin tér. Az 1940-es évektől a mai napig egyre inkább az utolsó névváltozatok uralkodnak. A három tér régi két tagját — Kossuth, Kálvin — a történelmi idők folyamán a város fejlődése alakította ki. Debrecen város, a „kálvinista Róma" volt a reformáció fellegvára a 16. században. Ez a magyarázata annak, hogy a templom körüli tér majdnem minden háza az evangélikus református egyház és kollégium tulajdona volt. Lelkészi, kántori, tanári lakások voltak itt egymás mellett elhelyezve. Az Egyház tér és Hatvan utca szegletén, az ósdi püspöki lakásban lakott valamikor Debrecen egyik legkiválóbb fia, a protestantizmus egyik legnemesebb alakja, Debrecen első püspöke: Melius Juhász Péter (1536 körül — 1572). A mai Kálvin tér, a Nagytemplom előtti Piac térrel együtt, egykor a város legforgalmasabb tere volt. Kereskedőházakkal, kollégiumi professzorok lakaival simult bele a Vár utca és a Péterfia utca épületsoraiba. Az 1802-es nagy tűzvész lángjaiban született, Nagytemplom és kollégium közötti tér megnagyobbította a régi két teret, és kibővítette jelentőségüket. Azóta folyik egymásba oly harmonikusan, elhajló térrendszerrel a három tér. A városképet meghatározó háromtagú térrendszerben 1802-től kezdve zajlott a piac és a zsibogó mozgalmas, színes élete. Egymással találkoztak és társalogtak, adtak-vettek itt az emberek. Nyüzsgött a nép, zajlott az élet. Az éjszakák azonban korántsem voltak ilyen derűsek, hangulatosak a közbiztonság elégtelensége miatt. Erről szól például egy 1861 őszén megjelent újságcikk: „Eliszonyodik az emberi szív azon gyalázatosságok hallatára, melyeket elvetemült emberek csak városunkban is elkövetnek. Ki hinné, ha bizonyított dolog nem volna, azon nem rég elfogott társulat létezését, mely a Bika alatt levő lebujban álomporral elkábított vendégeket éjente a nagytemplom és főiskola közti fasorban fosztogatta ki! De másrészt ki hálálhatná eléggé meg azon lelkesek fáradozását, a kik szilárd akarattal azon működnek, hogy az említett tért mostani állapotából, melyben szemet és szívet botránkoztat, s két legnagyobb épületünk: az isten háza és a világi bölcsesség kútfejének köz255