A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

kezesek írása kínálkozott. Első versei a Szilágyság című erdélyi lapban jelentek meg. 1932— 1935-ben munkatársa a Debreceni Független Újságnak, arról azonban, hogy itt mennyi jövedelemhez jutott, nincsenek adataink. Dolgozott a népi mozgalom Tiszántúl című, Debrecenben megjelenő lapjába, amely, ha néha késve is, de szintén fizetett tiszteletdíjat, bár maga is anyagi gondokkal küzdött. Dolgozott a Bornemisza László által szerkesztett Tiszántúli Figyelőbe is. A Számadás című periodikának egyetlen száma jelent csak meg, de abban is közölték három versét. Cikkei láttak napvilágot az Exodus antológiáiban: A másik ember (1940), A másik ember felé (1942). Versei jelentek meg az Új Debrecen című antológiában is, amelyet a Csokonai-kör adott ki. — Bökverseket is írt Gulyás Pálról, Lükő Gábor szerint különösen jól sikerült a Buddha és Ali beszélgetése című.

11 Nyomtatásban aligha jelenhettek meg. Nagyon valószínű, hogy nem mindig készpénzben kapta meg tiszteletdíját, hanem több esetben csak könyvekben. 1935-ben berei Soó Rezső A mai debreceni grafika című, igen részletes és alapos tanulmányában Matat még csak az „amatőrök" között említette addigi, tehát az 1934-ig elért munkássága alapján. Valóban, éppen hogy csak megemlítette, jeléül annak, hogy a művész ekkor legfeljebb a kezdő hírében állhatott.

12 De Mata 1935-ben megjelent mappája elé már berei Soó Rezső írja az egyik előszót. A Húsz fametszetű könyvjegy a Magyar Parnasszusról (1935) robbanó, kész tehetségnek mutatja a kezdő Matat. Ha mármost fametsző munkásságát 1934-től számítjuk, akkor a Tóth Lajos-könyvjegy (1937) jelzete — Op. 80. — alapján ex librisei számát 1935-ben legalább 60-ra becsülhetjük, ebből a 80 műből évenként kb. 15— 20 fizetett műre bizton következtethetünk. A könyvjegyekből egy hónapra eső átlag 20 pengő egymagában csak részben fedezte a kezdeti 50, a későbbi 80 stb. összegű havi fizetés mellett támadó hiányt. De emellett nem lebecsülendő az a tétel sem, amit az alkalmi grafikák jelenthettek a számára. Ezekből is csöppentek-csurrantak kisebb-nagyobb összegek. Bizonyítékul hivatkozni lehet idevágó grafikáinak viszonylag jelentős számára. Lehetséges, hogy közülük jó néhány ajándékba készült, de például a Szatmárnémetibe való Hermann Tibor likőrgyáros 50 pengőt fizetett Matának üzleti grafikáért.

13 Az Exodus a kisebb, szignetszerű grafikákat, ha mással nem, könyvvel bizonyára honorálta, hisz e célra a kiadók bőven nyomattak pluszpéldányokat. Az Exodus az illusztrációkért készpénzzel fizetett (Arany János: Toldi, Fazekas Mihály: Ludas Matyi stb.). Az újévi, születési lapok zömét nyilván készpénzzel honorálták a megrendelők. A Csokonai-kör (Csobán Endre) levélfejet rajzoltatott vele, emblémát és a kör kiadványai kartonfedelére fametszetet. Nemcsak Matat támogatta ily módon, hanem a fiatal költőket és a prózaírókat is, műveiknek önálló kötetben vagy antológiában való megjelentetésével. Anyagilag támogatta Tóth Endre Örökké viharban című verskötetének kiadását, a fedélen Mata János fametszetével találkozunk, megjelentette Harsányi László Futunk az égi tűzzel című posztumusz verskötetét (1942), ugyancsak Mata János metszetével. Csobán Endrének volt egy asztaltársasága, amely időnként meghívót bocsátott ki összejöveteleire. Nem egy ilyen lapot Mata linómetszete díszített, Csobán Endre rendelte tőle. („Serélvezeti lapok"-nak nevezték őket.)

14 Mata minden bizonnyal ezekért is megkapta a maga tiszteletdíját. Az 1940-es évek elején Mata az egyetemen a román nyelv lektoraként működött, amiért váltakozó összegű tiszteletdíjat kapott. Átlag havi 30—40 pengőt. Többször emlegette, és egyik levelében meg is jegyzi, hogy száz pengőért írt meg egy-egy 11 Lükő Gábor levele Szij Rezsőhöz, 1969. július 5. 12 L. Berei Soó Rezső: A mai debreceni grafika. (Debrecen, 1935.) 13 Menyhárt Béla közlése, 1969. május 8. 14 Tóth Endre közlése, 1969. május 8. 413