A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A Déri Múzeum gemmagyűjteménye

igazgató — a következő bejegyzést tette a leltárkönyvként használt katalógusba: „106 db találtatott, eggyel kiegészítettük 107-re." Minthogy Déri halála (1924) után Sőregi vette át a gyűjteményt Bécsben, a bejegyzés valószínűleg az akkori állapotra vonatkozik. A következő bejegyzés 1952-ből való, amikor az aug. 26-i felülvizsgálatnál ugyancsak 107 db-ot számolt meg Balogh István, a múzeum akkori igazgatója. Valamikor az ötvenes évek közepén készült el a gyűjtemény első tételes leírása 8 gépelt oldalon, mely ugyancsak 107 db-ot tartalmaz. A leírás azt a sorrendet követi, amelyben a gemmák két fekete dobozban el vannak helyezve. Az első dobozban 1—55-ig, a másodikban 56—107-ig. A sorrendben logikai rend nem ismerhető fel. Mindenesetre e sorrend alapján kapták meg az egyes darabok leltári számukat. Azóta az 1960-as kiállítás rendezésekor eltűnt az egyik legszebb darab (107. sz.), de lenyomata megvan, és ismeretlen a sorsa a 34. sz.-nak. Az ábrázolások tematikája A gemmaábrázolások megszokott témái az egyes istenek, mitológiai, mondai alakok, mindennapi jelenetek, fantasztikus alakok (grylloi), portrék, állatok és tárgyak. A Dérigyűjteményben valamennyire van példa. Ha ezeket jelentésük alapján csoportosítjuk, úgy a legtöbb a katonaság (hadviselés), győzelem fogalomköréhez kapcsolódik. Zeusz-Jupiter: 4 (2—5. sz.) — kapcsolódhat a polgári élethez is. Athéné-Minerva: 3 (6—8. sz.) — kétszer Victoriával. Dea Roma: 3 (9—11. sz.) — kétszer Victoriával. Arész-Mars: 2 (12—13. sz.). NikéVictoria: 9 (7—8. sz., 10—11. sz., 14—18. sz.) — háromszor kézben tartott attribútumként. Venus Victrix: 2 (25—26. sz.). Sol (Invictus): 3 (35—37. sz.). hérosz vagy harcos: 5 (61—65. sz.) — mindegyik fegyverrel. sas: 4 (93— 96. sz.). Különösen feltűnő a Victoria- és héroszábrázolások nagy száma, melyek közül mindegyik más-más típust képvisel, ami jelzi, hogy e témákban milyen gazdag volt a kínálat, és milyen széles körű iránta a kereslet. Ez mindenesetre valószínűsíti, hogy a gyűjtemény zöme valóban katonai táborral rendelkező településről származik. Feltűnő viszont, hogy nincs Herkules-ábrázolás. A másik kedvelt témakör Dionüszosz és főleg kísérői, a szatírok, esetleg Methé, Pán, akik rendszerint bukolikus környezetben jelennek meg, és nem is lehet mindig bizonyosan eldönteni, hogy róluk vagy egyszerűen egy pásztorról van-e szó (pl. 57. sz.). Dionüszosz-Bacchus: 1 (49. sz.). Methé: 1 (50. sz.). Pán: 1 (56. sz.). szatír: 7 (51—55. sz., 57—58. sz.) — egy mellkép. A szatírábrázolások mindegyike más-más típust képvisel. Népszerűségük civilek és katonák közt egyaránt meglehetett. Ők voltak a gondtalan, idillikus lét megtestesítői, a Dionüszosz-hívők számára a boldog túlvilági lét mintái. Az Erósz-Amor-ábrázolások száma nem nagy. A lefelé fordított fáklyára támaszkodó Ámor lehet halálgéniusz is (29—30. sz.), a hippokamposzt hajtó Ámor pedig utalhat a lélek túlvilági utazására is (28. sz.).

5 További két esetben Aphrodité-Vénus kísérőjeként jelenik meg (26—27. sz.). 5 Hetiig p. 97. 88